13. fejezet -Chad

Nem bírom elviselni, ha valaki átver- és Bianca pontosan ezt tette velem.

Nem vagyok tökéletes, hisz én se vagyok egy példamutató átlagember- nemrég elkezdtem egy elég csúnya ügyben bizniszezni, amit milliószor megbántam. 

Minden az első főiskolai napra vezethető vissza, amikor az ebédlőben megismertem egy srácot (aki a nevét se árulta el). Épp Justinnak panaszkodtam, hogy szükségem lenne pénzre, mert közeledik a karácsony és Melissának olyan jó ajándékot néztem ki, de egyenlőre annyi anyagi háttérrel nem rendelkezek, hogy azt meg tudjam valósítani. 

Ekkor ült le az asztalunkhoz az a bizonyos talpig feketébe öltözött srác.

- Van egy ajánlatom- mosolygott rám negédesen.

Justin felállt az asztaltól, mert úgy érezte, hogy neki nem való ez a beszélgetés, és továbbment.

- Hallgatlak- hajoltam közelebb.

A srác óvatosan körbenézett, majd megfogta a kezem és a tenyerembe rakott egy kisebb zacskót, amiben tabletták voltak.

- Te nem vagy normális!- dobtam le az asztalra az illegálisnak tűnő zsákmányt.

A srác bólintott, majd a zsebe mélyébe dugta a zacskót.

Ekkor jött be az ebédlőbe Melissa, Zoey és valami vörös hajú lány, aki szemüveget viselt.

- Hé, várj!- szóltam a srác után, aki már rég nem velem szemben ült. 

Megtorpant és gonosz mosoly ült ki az arcára.

Beavatott a sötét részletekbe és ismertette a kockázat nagyságát.

Nem érdekelt. Örömet akartam okozni Melissának, és amint összegyűlik a pénz kiszállok ebből az üzletből.

Suliidőben többen jöttek oda hozzám (hisz az a sötét ruhás fickó hozzám küldte a kuncsaftokat), ám az igazi nagy bevetés csak Naomi buliján kezdődött.

Idővel kiderült, hogy Melissa újra együtt van Erikkel... Hatalmasat csalódtam a lányban. 

Próbáltam keresni a srácot, de ő hamarabb talált meg.

- A csajommal mindjárt küldöm a következő adagot, menj ki a teraszra- mondta.

- Hé, várj már, mondani akarok valamit!- mentem utána, de ő már el is tűnt a tömegben.

Kimentem a teraszra a bokor mögé, és vártam. 

Nem sokkal később egy szőke hajú lány jött oda hozzám- Melissa barátnője, Naomi.
- Te vagy annak a nagydarab srácnak a barátnője?- kérdeztem.
- Igen, ő küldött. Tessék- nyomta a kezembe a zacskót. Elvettem gyorsan.
- Te Naomi... Én be szeretném fejezni ezt. Nem akarok többet eladni.
Naomi felnevetett.
- Nem érdekel, hogy mit akarsz. El se kellett volna kezdened terjeszteni, te féleszű!
- Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak.
- Igazad van, nem mondhatom meg. Azonban el tudom érni, hogy a drága kis Melissádat baj érje.
Elakadt a lélegzetem.
Nem engedhetem, hogy bántsa.
- Megértetted Chad?- kérdezte éles hangon a lány- Vagy kiszállítod azokat, vagy bántódása esik.
Nem válaszoltam. A kezem ökölbe szorult és csak magában fortyogtam. Naomi ezt igennek vette, és elkezdett az ajtó felé tipegni.
- Jól vigyázz, Naomi! A helyedben mindig a hátam mögé néznék...- fenyegettem meg a lányt, aki egy pillanatra megtorpant, majd ment is tovább.
Tudtam, hogy egy ilyen bestiát lehetetlen megfélemlíteni, de valahogy meg kellett tennem.
És ezen az estén Naomi meghalt.
Idő közben egyre jobban megismertem Biancát, akiről kiderült (csak én tudtam), hogy már régóta kavar Naomi barátjával, az én "főnökömmel".
Rettentő gyanús körülmények ezek.
Rájöttem, hogy buta voltam, amiért megharagudtam Melissára. Hisz ő megmondta, hogy nem szereti Eriket. Van még remény, hogy szakítsanak.
Az egyetlen dolog, amit el akar érni, az az, hogy kiderítse mi történt pontosan azon az éjszakán.
Elakartam mondani neki, hogy milyen alkut kötöttem az ördöggel, de féltem, hogy talán örökre megutálna érte. Szörnyű ember vagyok, mások életét teszem tönkre a szerrel... Gyűlölöm magam érte. Az egyetlen, ami vigasztalni tud, az az, hogy bent maradtam Naomi bűvös körében, és talán ki fogom tudni deríteni, hogy ki az igazi gyilkos.
Tehát folytattam tovább az árusítást.
Telt-múlt az idő, már azon kapom magam, hogy gengszter jelmezbe vagyok a Beth'-be Halloween partin.
- Nem láttátok Melissát?- kérdeztem a vörös hajú lánytól és Noeltől.
- Sajnálom Chad, de nem- mondta Bianca.
- Noel, ha jól emlékszem a dj srác téged keres odabent...- hazudtam a fiúnak, mert kettesben akartam maradni Biancával. A tervem bevált, Noel már ment is a terembe.
- Ez meg mégis mi volt?- kérdeztem Biancától.
- Micsoda?- értetlenkedett a lány.
- Mit mondtál el Noelnek?
- Majdnem mindent.
Majdnem mindent? Ezt hogy értheti? Talán lebuktatta az egész gyógyszeres-hálózatot és mindannyiunkat sittre vágnak?
Mi lesz Melissával?
Meg fog egy életre utálni...
Ökölbe szorítottam a kezem és behúztam a falba.
- El kell hallgattatnunk- mondtam végül.
Bianca kérdőn nézett rám.
- Mégis hogy?
Kivetten a zsebemből a legújabb szállítmányt és a lány kezébe dobtam.
- Friss cucc, most hozták... Már nem emlékszem honnan. A lényeg, hogy fél órával az elfogyasztás után hat, elfeledteti a használójával az egész estét, mert befolyásolja az agyat.
- Ez por?- tartotta a fény felé a zacskót.
- Igen, ezért előfordulhat, hogy hamarabb felszívódik a gyomorban. Rakd bele Noel puncsába.
És én azt hittem, Bianca jó ember, csak rossz emberbe szeretett bele, ami még nem bűn.
De eztán tudomásomra jutott, hogy Melissát Zoeyék kómásan (kiütve) találták a házuktól nem messze az út mellett. Számomra világos volt, hogy mi történt vele: Bianca az ő puncsába tette az új szert...
Én adtam a kezébe. Én vagyok egyedül bűnös. Bianca pedig egy szélhámos, amiért ezt tette Melissával.
Jelenleg a kollégiumba tartok. Szakad az eső, esernyő nélkül vágtam az útnak, mindenemből folyik a víz, de egyáltalán nem zavar - a lényeg, hogy bosszút álljak Biancán.
Gyorsan elmentem a portás előtt, aki fel se nézett rám újsága mögül. Talán azt hitte, hogy egy itt lakó diák vagyok a sok közül... Ostoba ember.
Felmentem a második emeletre és elfordultam jobbra. Teljes erőmből elkezdtem dörömbölni az ajtón.
- Jól van már, mindjárt megyek!- kiabálta valaki bentről. Még erősebben dübörögtem. Az ajtó kinyílt.
Egy vörös hajú fekete keretes szemüveges lánnyal találtam szembe magam, akinek az arcára fagyott a mosoly, amint meglátott.
- Mit akarsz?
- Tudom mit tettél- közöltem vele.
- Fogalmad sincs róla- sziszegte a fogai közül.
- Szólni fogok a dékánnak.
- Ne felejtsd el megemlíteni, hogy mivel üzletelsz az iskola falain belül- nézett rám kihívóan Bianca.
- Nem érdekel, ha kicsapnak. Ezt nem hagyom annyiban.
Bianca hangosan felnevetett.
- Kezdhetsz csomagolni. A napjaid megvannak számlálva!
- Chad... Azt se tudom miről beszélsz- nézett rám ártatlan szemekkel, majd hirtelen gonosszá változott az arca- Senki nem fog egy drogosnak hinni.
Tudtam, hogy igaza van. Semmi bizonyítékom nincs ellene.
- Majd meglátjuk- biccentettem.
- Bianca, jössz már?- kérdezte egy fiúhang a szobából. Elég türelmetlennek tűnt, kinézett a szobából. Naomi volt barátja állt velem szemben félpucéran.
Megfordultam és már mentem is a következő célom felé.
A verandás házból sötétszürke füst szállingózott ki a kéményen keresztül. A konyhai ablakból lámpa, a nappali ablakból pedig tévé fénye áradt ki.
Megnyomtam a csengőt és vártam.
Néhány pillanat elteltével már ki is nyílt az ajtó.
- Chad?- lepődött meg Melissa. Haja kócosan copfba volt összekötve tarkóján, barna melegítőnadrág és egy fekete kinyúlt póló volt rajta- Hát te?
- Beszélnünk kell- néztem rá komolyan.
Melissa a háta mögé nézett, majd karba tette a kezét és suttogóra fogta a hangját.
- Nem engedhetlek be. És nem si beszélhetek veled- tette hozzá- Büntetésbe vagyok. Anya fülébe visszajutott, hogy az út mellett hevertem részegen... De miért is magyarázkodok, hisz biztosan te is hallottál róla...- suttogta.
- Melissa! Ugye nem valami barátod az?- hallatszott Mrs. Morgan szigorú hangja a nappali felől.
- Laura hozta át a biológia leckét!- kiáltott vissza Melissa- Már megy is!
- Ajánlom!
Melissa bocsánatkérően nézett rám.
- Menned kell- suttogta.
Nem. Nem mehetek el. Muszáj vele beszélnem.
- 10 perc múlva legyél a szobádban. Nyisd ki az ablakot- mondtam neki és már szaladtam is hátra az udvarukban.
- Chad... Chad!- toporzékolt Melissa értetlenül az ajtóban felvont szemöldökkel, majd becsukta és szaladt fel a szobájába.
Annyiszor láttam ilyet már a filmekben! A hős szerelemes felmászik szívének hölgyéhez az ablakához és együtt lehetnek a rideg, taszító szülők tudta nélkül.
Tudtam, hogy van egy nagyon magas létrájuk a pitvarban (hisz én szoktam szerelgetni itt a dolgokat, ha elromlik valami, amikor Mr. Morgan épp szolgálatban van), megfogtam és Melissa ablakához illesztettem. Tökéletes. Ennek működnie kell.
Felmásztam rá, majd be az ablakon.
A szőnyegen vízcseppek nyoma sötétlett, ahogy ruhámról lecsöpögött.
- Bocs. Teljesen átáztam.
- Te nem vagy normális!- csukta be az ajtaját kulcsra Melissa- Ezért tuti kinyírnak- takarta el kezeivel szemeit- Végem. Egy életre szobafogságot kapok!
- Hidd el, hogy nem kockáztatnám a szabadságod, ha nem lenne észveszejtően fontos!- keltem magam védelmére.
Melissa arcára aggódás ült ki.
- Chad. Valami gond van?- ült le az ágyára.
Bólintottam, leültem mellé és lehunytam a szemem.
- Mel... Én most elfogok neked mondani valamit. Lehet, hogy utána egy életre megutálsz.
Melissa vett egy mély levegőt.
- Hallgatlak- mondta halkan.
- Az egész akkor kezdődött, amikor...- és beszámoltam neki mindenről az elejétől a végéig- És Bianca beadta a port. Neked.
Vártam. Nem mertem Melissára nézni.
Tudom, hogy utál, hogy megvet, hogy a pokolba kíván.
Elvégre miattam van szobafogságban.
Felnéztem rá, de ő csak a szőnyeget bámulta. Nem bírt megszólalni.
Az arca csalódott... Fájdalommal keveredik... Én nem akarom szomorúnak látni!
Ideje mennem. Nincs már több dolgom itt.
Tudja az igazságot, és az ő dolga, hogy kinek mondja el.
Talán holnap a rendőrök fognak kelteni és bevisznek a rendőrségre, hogy kihallgassanak...
Felálltam lassan az ágyról és az ablakhoz léptem. Ekkor valaki megkocogtatta a hátamat.
- Chad- suttogta Melissa.
Némán megfordultam felé, felkészülve életünk legnagyobb vitájára. Melissa közel hajolt hozzám és meglepetésemre nem vágott pofon, nem rúgott vagy harapott belém. Ő egyszerűen csak megcsókolt.

12. fejezet -Melissa

Kiléptem a boltból a hideg szélfútta utcára.
Az emberek őrültek módjára szedték a lábukat, igyekeztek elmenekülni az őrült időjárás elől meleg és védett helyre.
A táskámba dobtam a fél literes eperlevemet, majd kibontottam a csokimat és beleharaptam.
Imádtam az olvadó csokoládé puha édes ízét.
Szétnéztem a zebránál, majd átmentem a túloldalra és elkanyarodtam jobbra a park irányába.
Rengetegen voltak a hirtelen beköszöntő hideg ellenére. Néhány közmunkás a lehullott sárga, illetve bordó leveleket gereblyézte; tőlük nem messze pár korgó hasú ember állt sorba a meleg és gőzölgő hot-dog árus előtt, illetve voltak olyanok, akik a padokon újságot, vagy épp könyvet olvastak.
Mikor végeztem a csokoládémmal, egy ügyes mozdulattal a kuka felé hajítottam a papírját, azonban nem számítottam egy széllökésre, ami a földre lökte a csomagolást.
Lehajoltam érte, de a papír szórakozott velem: ismételten odébb táncolt.
Természetesen követtem, mint egy idióta, hisz nem akartam szemetelni.
Végül sikerült győzedelmeskednem az élettelen tárgy felett, szorosan megmarkoltam és gondosan a kuka mélyébe süllyesztettem.
- Mel!- szólított valaki a nevemen.
A testemen egy jófajta bizsergés szaladt végig. 1000 hang közül is felismerném ezt a hangot.
Egy  mosolygós szőke hajú fiú közelített felém. Melegítőnadrágot és pulóvert viselt, gondolom a reggeli futásán van épp.
- Szia Chad- köszöntem fülsiketítően magas hangon.
Én egyszerűen csak... féltem tőle.

2 héttel ezelőtt
- Fogalmam sincs. Talán lehetnék boszorkány, vagy tündér- húztam ki egy-egy jelmezt az állványról.
- Unalmas- legyintett Zoey- Mindenki annak fog öltözni.
- A lányoknak ezerszer könnyebb- lépett mellénk Austin Lockwood- Több lehetőségetek van. Én képtelen vagyok választani. Zorró vagy Robin Hood? Hányingert kapok ezektől- tette vissza a jelmezeket.
Zoey elkezdett nevetni.
Ekkor Laura fejezte ki nem tetszését egy sárga-fekete csíkos miniruhára:
- Méhecske. Ki viselne ilyet?- rázta meg a fejét Laura.
Annyira sajnáltam szőke hajú barátnőmet... Nagyon szomorú, amiért nem mehet Matthez, mégis úgy tesz, mintha nem érdekelné.
Ma közölte vele a rossz hírt Chad, utána itt, a jelmezkölcsönzőbe találkoztunk, hogy kiválasszuk az esti bulira az öltözékünket.
- Ezt nézzétek!- emeltem a magasba egy hosszú fekete ruhát- Női gengszter jelmez!
- Azt ne mondd, hogy neked tetszik- vonta meg a szemöldökét Laura.
- Piros rúzs, selyemkesztyű, egy magassarkú... És egy stukker. Ez kell nekem- vittem a kasszához a jelmezt.
- Maga pedig lehetne a gengszter férfi. Pont van még az ön méretében- lépett elő az eladó és Chad kezébe nyomta a férfijelmezt.
Chad megvonta a vállát.
- Felőlem.
Fél óra múlva Laura is megtalálta a neki megfelelő kosztümöt: egy csinos rövidrucis jazz énekes szerepében. Csupán Zoey aggódott, hogy semmi számára megfelelőt nem talál. Keresett, kutatott, próbált - mindezt eredménytelenül.
Idő közben Austin kapott az anyukájától egy hívást, hogy már megvette neki a jelmezét, nyugodtan abbahagyhatja a hajkurászást.
- Nem megyek el- jelentette ki végül Zoey csalódottan.
- Ne viccelj már. Tuti találunk valami megfelelőt- vigasztalta Austin.
- Ezek itt már nevetségesek- csóválta a fejét Zo- Csőrike, valami macska és... Teletubbi?!- húzta a száját a lány- Inkább szétnézek otthon, hátha tudok majd magamnak csinálni valamit...
Így kifizette mindenki a saját jelmezét és már mentünk is haza.
Otthon hatalmas csend fogadott, a házat vajas popcorn illat járta át.
- Hahó?- kiabáltam a sötétbe.
- Melissa, te vagy az?- hangzott Jessica felelete az emelet irányából.
- Igen. Anya hol van?- érdeklődtem.
- Nem t'om. De most hagyjál békén, mert filmezek!
Bementem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár vizet, amikor fényszóróra lettem figyelmes- valaki leparkolt előttünk.
A csapba borítottam a megmaradt vizet, majd letettem a pultra a poharamat.
CSIIIIIIIING-LIIIIIIIING.
- Nyitom!- kiabáltam.
Odaugrándoztam az ajtóhoz és szélesre tártam.
- Chad!- lepődtem meg- Hát te?
- Bejöhetek?- kérdezte a fiú.
- Persze, menjünk fel a szobámba!- zártam be mögötte az ajtót- Valami baj van?- kérdeztem, miután már a szobámban ültünk az ágyamon.
Chad bólintott, megrázta a fejét, majd megint bólintott.
- Igazából nem kellene erről beszélnem... Valamelyik nap Justin tropára verte Bent.
- Zoeyék portását? De miért?
Chad megvonta a vállát.
- Ez nem ránk tartozik. Én csak... Gondoltam elmondom neked- vonta meg a vállát.
- És miért nem Laurának mondtad?
- Elég fejtörést okoz neki, hogy Matt börtönbe van.
- Jogos- tettem keresztbe a kezemet. Ekkor eszembe jutott az a tragikus éjszaka...- Azt hittem, hogy nem szívesen társalogsz velem... Tudod... Erik miatt.
Chad vett egy mély levegőt, majd a szemembe nézett.
- Csak idegesít, hogy egy olyan bunkó mellett vagy, mint ő. Ráadásul nem is szereted- Chad közelebb ült és megérintette a kezemet- Miért?- kérdezte.
Elakadt a lélegzetem, és nagyon meleget éreztem.
- Mit miért?
- Miért vagy vele, Mel?
Lehunytam a szemem és megráztam a fejem. Ez az a kérdés, amire képtelen vagyok válaszolni.
- Nem akarok egyedül lenni- suttogtam.
Chad megsimogatta az arcomat.
- Én mindig itt vagyok neked.
Az arcunk lassan egyre közelebb került, a szívem pedig egyre szaporábban vert. Az ajkam majdnem az övéhez ért, amikor...
- MEGLEPETÉÉÉÉÉÉÉS!- csapta ki valaki az ajtót.
Egy emberként fordultunk Chaddel a hang irányába, ahol egy kócos mosolygós férfi, katona egyenruhában kitárt karokkal állt.
- Apa!- ugrottam fel az ágyról, odaszaladtam hozzá és a karjaiba ugrottam.
Apa bármennyire is erős, elérzékenyült, és teljes erejéből magához szorított.
Képtelen lennék leírni azt az érzést, amikor az életem legfontosabb része újra csatlakozik hozzám. Újra átkarolhatom, és újra beszélgethetek vele. A tudat, hogy újra köztünk van, az... Az... Lenyűgöző.
Ugyanakkor mélyen ott lapul az a szörnyű érzés, ami már sejteti, hogy újra el fog menni- a búcsúzás pillanata.
Sokan bele se gondolnak abba, hogy milyen szerencsések: meg van mindenük, mégis úgy érzik, hogy üres az életük. Az emberek manapság mindent magától értetődőnek vélnek, lassan megszűnik a kedvesség és a tisztelet. Fontos, hogy megbecsüljük azt, ami van- hisz csak azután vesszük észre a fontos dolgokat, melyek körülvesznek, miután elveszítettük azokat.
Gyűlölöm, hogy apa a katonaságnál szolgál, mégis büszkeséggel tölt el. Egyszerűen csak féltem őt.
- Hogy van az én kis hercegnőm?- kérdezte.
- Mostmár tökéletesen. Miért nem szóltál, hogy hazajössz?- öleltem meg újra.
- Melissa, hát akkor abba mi lett volna a meglepetés?
- Dili vagy- nevettem el magam. Apa az ágyra nézett, ahol még mindig Chad ült- Ó, emlékszel Chad O'Connorra?
- Hát hogy a viharba ne emlékeznék rá!- lépett el tőlem apa és kezet fogott Chaddel- És hol a barátod, Erik? Anyád sokat mesélt róla a leveleiben.
Megköszörültem a torkomat.
- Hát, ő épp nincs itt- böktem ki.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy nem bújt el az ágy alá- nevetett apa- Mész ma Halloween buliba?
- Igen, úgy terveztem, de most, hogy itthon vagy, inkább kihagyom.
- Semmi pénzért ne hagyd ki, Mel. Anyáddal úgyis más terveink vannak... Ha érted mire gondolok- kacsintott és kiment a szobából.
Kicsit összezavarodottan visszamentem Chadhez.
Ki voltam pirulva a boldogságtól.
- Tud arról, hogy mi történt Naomival?- kérdezte Chad. Az arcomra fagyott a mosoly és megráztam a fejem.
- Nem hiszem...
- Még mindig nem hagy nyugodni az esete?
- Ki fogom deríteni, hogy mi történt vele azon az éjszakán- mondtam komolyan- Bármi áron.

***

Bulik. Mindenkinek mást jelent. Van aki alkohollal keveri, van aki tisztán szereti. Egy biztos: mindenki jól akarja érezni magát.
- És akkor jöjjön egy kis Cry FloRidától!- mondta a Dj a mikrofonba, mire a táncoló társaság lánytagjai felsikítottak örömükben.
Én Laurával és Chaddel épp Zoeyt vártuk az egyik asztalnál, aki Austinnal és Justinnal érkezhet meg bármelyik percben.
Mindenki jelmeze nagyon ötletes volt, és én imádtam a gengszteres külsőnket Chaddel.
- Austinnak és Justinnak milyen lesz a jelmeze?- érdeklődött Chad, miközben elpusztított egy hatalmas szelet gombás-sonkás pizzát.
Megvontam a vállam.
- Az anyukájuk vett nekik valamit. Én inkább Zoeyra vagyok kíváncsi- dörzsöltem össze a tenyerem.
Laura elkezdett babrálni a nyakláncával, tekintete a tömegbe veszett el, teljesen kizárta a külvilágot, egyáltalán nem figyelt ránk.
Közelebb bújtam Chadhez és halkan megkérdeztem tőle:
- Még mindig nagyon szomorú Matt miatt?
Chad a húgára nézett, majd bólintott egyet.
- Igen, amint láthatod. Melissa... Nem a te telefonod csöng?
Kikaptam a táskámból a mobilomat.
- De. Egy perc és jövök!- kiszaladtam a teraszra és felvettem a telefont.
- Szia Mel, Erik vagyok. Az estével kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani... Aj tuti haragudni fogsz rám, de... Nem fogok tudni elmenni.
- Rendben, semmi baj.
- Érezd jól magad, és vigyázz magadra.
- Mint mindig. Jó éjszakát- nyomtam ki a telefont. Igazából egy csöppet sem hatott meg, hogy nem jön el a barátom a Halloween-partira.
Aj, ez így nem lesz jó... Szakítanom kell vele.
Odamentem a korláthoz és ráraktam a tenyeremet. Jéghideg volt, de nem érdekelt. Felnéztem a Holdra és a gondolataimba merültem egészen addig, amíg egy fura beszélgetésre nem lettem figyelmes(ami a terasz alatt zajlott).
- Nem kellett volna ezt tennetek, Bianca- rázta meg a fejét Noel.
- Ugyan már, azt kapta, amit megérdemelt. Talán ő jobban bánt velem?
Noel megvonta a vállát.
- Segített bekerülni a főiskolára...
- Cserébe tűrnöm kellett a mindennapos megaláztatást- horkantott fel a vörös hajú lány.
- De ez... Ki fog derülni minden, és akkor nektek végetek. Személyesen megyek el a rendőrségre- tett egy lépést hátrébb Noel, mire Bianca megragadta a karját.
- Akkor én meg elárulom, hogy felvetted és lefényképezted minden egyes mozzanatát Naominak. Személyiségi jog megsértése, molesztálás... Soroljam még, Noel?- mosolygott rá a lány.
Noel felnézett a teraszra, mint aki érzi, hogy figyelik, mire én gyorsan elhúzódtam a korláttól. A szívem rettentő sebességgel kalapált, a szám elé tettem a kezem, hogy egy hangot se adjak ki.
Most már nem láttam őket, a hangjukat is lehalkították, amikor egy újabb tag szállt be a beszélgetésbe.
- Nem láttátok Melissát?- kérdezte.
- Sajnálom Chad, de nem- mondta Bianca.
- Noel, ha jól emlékszem a dj srác téged keres odabent...- mondta Chad, mire Noel lelépett.
- Ez meg mégis mi volt?- kérdezte Biancától.
- Micsoda?- értetlenkedett a lány.
- Mit mondtál el Noelnek?
- Majdnem mindent.
Egy kis szünet következett. Kikukucskáltam a korlát mögül- idegességében Chad ököllel belevert a falba.
Nem értettem semmit. Ez most... Nem, az nem lehet. Naomi gyilkosa Chad volna? Az lehetetlen. Nem... Én ismerem a fiút, a légynek se ártana. Ma ott volt a szobámba, majdnem megcsókoltam. Ő nem lehet gyilkos!
- El kell hallgatattnunk- mondta végül.
Nem akartam egy mondattal se többet hallani a beszélgetésből, beszaladtam az épületbe és elindultam az asztalunk felé.
Ám az asztalunknál Laura egy idegen fiúval társalgott és... Nevetett?! Ez valóban Laura volna?
Közelebb mentem és valóban ő volt az.
- Mel, ő itt az egyik barátom Bostonból. A neve Dan- mutatta be a fiút.
Volt valami félelmetesen ismerős Danbe... Mintha láttam volna már valahol... De hisz ez őrültség, kezdek paranoiás lenni.
- És hogy-hogy ilyen messzire jöttél Halloweent ünnepelni?- kérdeztem tőle, mert mindenképpen el akartam terelni a gondolataimat.
- A húgom az itteni egyetemre jár és ő hívott meg. Nem gondoltam volna, hogy Laura is itt lakik. Azt meg pláne nem, hogy a Beth'-be jön bulizni.
- De hát barátok vagytok, és nem tudod hol él?- húztam fel a szemöldökömet, majd gyorsan megvontam a vállam- Na mindegy, megesik az ilyen- mosolyogtam rá- Elmegyek egy kis puncsért. Ti kértek?
Laura bólintott egyet, Dan pedig felemelte a poharát, hogy megmutassa: ő már kiszolgálta magát.
Miközben a puncsot mértem ki a nagy poharakba idegesen néztem végig a tömegen. Hol van már Zoey?
Pontosan tudtam, hogy Laurának nem mondhatom el, hogy mit gyanítok, hisz az ő tesójáról van szó, ráadásul mióta itthon van ez volt az első alkalom, hogy mosolyogni láttam.
- Hé, Melissa!- lépett oda mellém egy nővérke jelmezbe öltözött vörös hajú lány.
Kiejtettem a kezemből a puncsot, ami kiborult a földre.
- A franc!- kiáltottam fel, belemarkoltam a szalvéták közé és remegő kézzel elkezdtem feltörölni a padlóról a ragacsos folyadékot.
Bianca lehajolt és segített nekem.
- Idegesnek tűnsz- jelentette ki.
Riadtan néztem Biancára. Vajon tudja, hogy én voltam ott a teraszon és hallottam a társalgásukat?
Hazudj már valamit te ütődött, hazudj már!
- Igen... Picit összezavarodtam...- vallottam be, mire Bianca gyanúsan végigmért- Erik miatt- tettem hozzá gyorsan.
- Veszekedtetek?
Megráztam a fejem, felálltam és kidobtam a koszos szalvétákat a kukába, majd letöröltem a kezemet.
- Szeretnél beszélni róla?- kérdezte barátságosan Bianca.
Ismét megcsóváltam a fejem.
- Talán majd máskor... Most oda kell vinnem Laurának az italát- biccentettem a barátnőm felé, aki a telefonján mutatott épp valamit annak a fiúnak, aki Bostonból jött.
- Segítek neked, nehogy megint elejtsd- vette ki a kezemből az üres műanyag poharat és már töltötte is a piros folyadékot- Amúgy én is pont oda igyekeztem, tudod ő ott a bátyám- mutatott Dan irányába.
Feltűnően Biancára néztem meglepetten, résnyire nyitott ajkakkal.
- Mi az?- kérdezte.
- Ó csak... Kedvesnek tűnik- csuklott el a hangom. El kell tűnnöm ebből a buliból. Haza kell mennem.
- Te nem iszol?- nyújtotta felém a puncsot Bianca.
- De, persze- kortyoltam bele- De figyelj csak, most el kell szaladnom valahova. Meg mondanád Laurának, hogy nagyon sajnálom, amiért leléptem?
Bianca bólintott egyet.
- Hát persze. Jössz még vissza?
Megvontam a vállam.
- Igyekszem. További jó bulizást!
És már szaladtam is a buszmegállóba, ahol csak 10 percet kellett ácsorognom a busz érkezéséig.
Senki nem volt otthon, amikor megérkeztem.
Lerúgtam magamról a magassarkúmat és már szaladtam is az emeletre.
Késztetést éreztem arra, hogy leírjak mindent, amit gyanúsnak találok. Ezekről a dolgokról nem beszélhetek senkinek, azonban a szobámba rajtam kívül senki nem jut be.
Kivettem a táskámból egy vonalas füzetet, kitéptem belőle egy lapot és írni kezdtem:
GYANÚSÍTOTTAK
Bianca- elárult valami titkot Naomiról, mire Noel fel akarta ŐKET dobni a rendőrségen, de megfenyegette a fiút. Hirtelen feltűnik Dan(aki elég jóba van Laurával),miután Mattet letartóztatják. Vajon véletlen volna? Nem bízhatok bennük!
Noel- Naomi említette, hogy régóta zaklatja őt. Bianca azzal fenyegetőzött, hogy ezt elárulja. Késztett videófelvételt is, amikor Naomi a barátjával lefeküdt a fiúöltözöben... Talán mérges volt rá Naomi és elkezdtek veszekedni? Nem tudom. Nem bízhatok benne!
Chad- szemtanúja voltam, ahogy valamilyen alkut kötött Naomival az eltűnésének estéjén(mintha drogot árulna, vagy nem tom). Illetve hallottam, amint Biancával valami rejtélyes dologról beszéltek. Azt mondta, hogy el kell hallgattatni Noelt... 
Valamiért ő tűnt a leggyanúsabbnak... De miért?
Hisz ő Chad O'Connor! Gyerekkorom óta ismerem, állandóan kedves volt hozzám és mindig segített. Ő nem lehet gyilkos. Ő Chad.
Elhomályosult tekintettel írtam fel az utolsó mondatot a lapra:
Nem bízhatok benne!
Beletettem a papírt az egyik könyvembe és leültem az ágyra. Forgott velem minden.
Nem akarok semmiről se tudni. Bárcsak elfelejthetnék mindent, és akkor semmi bajom nem lenne!
Én félek tőlük. Bántani akarnak engem is. Bántani. Félek. Bántani- lehunytam a szemem és eszembe jutott Laura, amint egy asztalnál ül azokkal az emberekkel, akiket az imént felírtam a papírra...
És én ott hagytam körbevéve ezekkel a pszichopatákkal. Te jó ég, mit tettem? Vissza kell mennem hozzá. Vissza kell...
Felkeltem az ágyról (mikor is feküdtem ide le?) és lementem a lépcsőn. Nagy nehezen magamra préseltem a magassarkút és elindultam.
Jééé, olyan mintha belennék szívva. Olyan lassan mozgok, a gondolataim mégis olyan gyorsak. De hát én azt se tudom, hogy milyen a szívás. Háháháhá, de vicces vagyok!
Az a kocsi... Nekem dudált?
- TAKARODJ MÁR INNEN!- kiáltottam az autónak.
Mit képzel ez? Hallatlan.... Ha úgy tartja kedvem, akkor nyugodtan sétálhatok az úttesten és megnézhetem közelebbről is, hogy milyen szépen világít a jelzőlámpa...
És ott... Azok az emberek. Nevetnek rajtam?
Fogalmam sincs miért, de elkezdtem feléjük szaladni, mire ők megijedtek és elfutottak előlem. Fogtam a hasam a nevetéstől.
De legbelül éreztem, hogy ez a nevetés nem szívből jött...  Ez fájt.
Leültem az út szélére, de nem bírtam megülni, ezért lefeküdtem a pihe-puha pázsitra pár röpke pillanatra, amíg jobban leszek.
- Hé, állj!- kiáltotta egy ismerős lányhang. Zoey volna? Ugyanmár, hisz ő... Nem tudom hol van.
Valaki megfogott és megfordított.
- Hisz ez Melissa! Justin, kérlek segíts! Vigyük az autóba.
- Teljesen át van fagyva- jelentette ki Justin.
Hé skacok, én tökéletesen jól vagyok, csak épp... Nem tudok mozogni és beszélni. Zoey! Zoey! -kiabáltam magamba, de senki nem hallotta meg.
Annyiban biztos voltam, hogy végre jó kezekbe kerülhetek, és akár el is aludhatok... Aludni, igen, ez lesz a legmegfelelőbb...
Másnap reggel Zoey szobájában ébredtem.
Zoey mellettem lélegzett békésen, Austin átkarolta vékony testét.
Odébb a fotelban Justin éber volt, és egyenesen az ölelkező fiatalokat nézte, egészen addig amíg fel nem tűnt neki, hogy én már ébren vagyok.
- Hogy érzed magad?
Megráztam a fejem.
- Semmi bajom nincs... Én csak... Nem emlékszem az estére.
- Mennyit ittál?
- 1 pohár puncsot, de attól semmi bajom nem volt. Utána meg még egy kortynyit. Ennyi.
- Akkor mi történt veled?
- Én... Fogalmam sincs. Semmire nem emlékszem...
- Mi az utolsó emlékképed?
- Telefonáltam a teraszon Erikkel, szólt, hogy nem fog jönni.

Most
Én egyszerűen csak... féltem tőle.
Hogy miért?
Nem tudom megmagyarázni.
Amennyit tudok, az az, hogy... Kerülöm őt. Nem akarok vele beszélni. És ha megjelenik, a szívem gyorsabban kezd verni és borsózik a hátam.
- Hogy vagy? Nem beszéltünk már... Halloween óta.
Megköszörültem a torkom.
- Nos... Köszi, jól vagyok. Épp a boltból jövök.
Kínos csend. De hisz mi mindig találunk közös témát, soha nem érzem magam kellemetlenül.
- Eltűntél a buliról. Hova mentél?
Elpirultam és úgy feleltem:
- Ciki, de nem emlékszek semmire.
- De hisz alig ittál valamit- értetlenkedett Chad.
- Tudom. Az út szélén találtak rám Zoeyék...
- Hogy micsoda?!
- Én se értem, hogy történhetett. A lényeg, hogy anyának visszajutott a fülébe, és 4 évig elvagyok tiltva a fősulis buliktól.
- Melissa, bocsáss meg, de mennem kell... El kell intéznem valamit...
- Okés, szia!
Chad sarkon fordult.
- Véletlenül nem tudod, hogy a koliba melyik szobába lakik Bianca?
Picit elgondolkodtam.
- Fogalmam sincs.
Chad rám mosolygott.
- Vigyázz magadra, Mel- mondta komolyan és már ment is tovább.
Vigyázzak magamra? Komolyan mi történhetne velem? Elüt egy busz, vagy mi?
Bolond ez a Chad...
És én úgy érzem, hogy mégis... Többet érzek iránta, mint egyszerű barát...

11. fejezet -Laura

Az embernek néha nincs kedve semmihez.
Se enni.
Se inni.
Se olvasni.
Se tévézni.
Se gépezni.
Se beszélgetni.
Se nevetni.
Se levegőt venni...
Magam alatt vagyok. Igen, be merem végre vallani magamnak, hogy nincs velem minden rendben. De hiszen hogy is lehetne? A barátomat azzal vádolják, hogy megölte városunk egyik kis éjszakai pillangóját a főiskoláról.
Igazából maximálisan bízok benne. Rengeteg közös élményünk van, és sok mindenen keresztülmentünk.
Azonban minden sokkal jobb lenne, ha megtudnánk a dolgokat élőbe beszélni vele. Egyszerűen szeretném, ha az ő szájából hallanám azt a bizonyos mondatot: Nem én öltem meg!
Szükségem van erre.
Éppen annyira, mint rá...
- Laura! Laura!- rázta meg valaki a vállamat.
Üveges tekintettel néztem fel.
Egy bodorított hosszú sötétbarna hajú lány nézett le rám aggódva. Leült mellém az ágyra és magához húzott.
- Könyörgök legyen már jó kedved!- mondta- Elég legyen a szomorúságból!
Ekkor az emeletes ágy tetejéről egy világosbarna hajú lány leszólt:- Hagyd már Carla, látod, hogy mennyire szomorú!
- De egyszerűen nem bírom elviselni tovább, ahogy ilyen fancsali képet vág mindenhez- állt fel az ágyról Carla, majd elkezdett kutatni a fiókjában- Tudom, nem a legjobb ajándék, de nekem segített- nyújtott a kezembe egy szórólapot.
- Jóga?- lepődtem meg.
Carla mosolyogva bólintott.
- Pontosan. Kérlek, menj el és töltődj fel energiával!
Elolvastam a szórólapon írottakat, mi szerint fél óra múlva kezdődik az óra a kisebbik testnevelés teremben.
- Nem hiszem, hogy lesz időm rá... Holnap utazunk haza és be se pakoltam még a bőröndömbe...- vonakodtam.
- Kifogáááás- énekelte Penelopé, miközben lapozott egyet a könyvében.
Csúnyán néztem a lányra, de beláttam, hogy igaza van.
- Oké, elnézek, csak szálljatok le rólam- adtam fel.
Carla tapsikolni kezdett izgalmában- Végre mááár!
Penelopé bezárta a könyvét.
- Olyan sokat dumáltok, hogy nem bírom felfogni azt, amit olvasok- panaszkodott, majd kinyújtóztatta elfáradt végtagjait- Hova mentek ma Halloween buliba?- érdeklődött.
- Az egyik ismerősömnél házibuli lesz a városunkban. Már alig várom- válaszolt Carla- Te?
- Diszkó. És te, Laura?
Váratlanul ért a kérdés.
Halloween.
Kijárási tilalom van elrendelve, mióta meghalt Naomi, de mintha Zoey említett volna valami bulit a Beth'-ben...
Jelentéktelennek tűnt az információ, hisz előre tudtam, hogy nem érezném jól magam ott, miközben Matt a börtönben ül és az ügyvédjével azon agyal, hogy miként adja a kedves bizottság értésére, hogy márpedig Ő ártatlan.
- Én még... Nem tudom- vontam meg a vállam.
- Nem tudod? Hisz ma este van Halloween! Jelmezed sincs?- hüledezett Pene.
Megráztam a fejem.
Felpattantam az ágyamról és a szekrényemhez léptem, hogy a táskámba összeszedjem a jógához szükséges ruhát.
Mikor beledobáltam mindent, elköszöntem a csajoktól és már mentem is a főépületbe.
Viszonylag sokan megfordultak a folyosókon, hisz sok embernek nincs holnap órája és sietnek haza, velem ellentétben.
Elbotorkáltam a lányöltözőbe, leraktam a cuccomat egy padra és átöltöztem, miközben megvizsgáltam, hogy mennyire gyógyultak be a sebeim, amelyeket még Dan látott el a szobájában anno.
- Voltál már jógán?- fordult felém egy szemüveges, picit molettebb lány.
Megráztam a fejemet.
- Én sem. Kíváncsi vagyok már rá!
- Ühüm- hümmögtem, megfogtam a telefonomat és a pénztárcámat. Elmentem a legközelebbi automatához, ami a fiúöltözőhöz volt közel, hogy vegyek magamnak a jógára ásványvizet. Egy kis bűntudatom támadt, amiért faképnél hagytam a lányt, de nem volt kedvem senkivel sem társalogni.
Bedobtam az aprót az automatába, még egyszer áttekintettem a kínálatot, majd megnyomtam a C, illetve a 3-as gombot, mire a gép zúgni kezdett, egy kar elindult felfelé, hogy elkapja az ásványvizet, ami szépen rá is pottyant, azonban egy ponton beragadt és zörgő hangot adott ki.
Először csak némán pislogtam.
Komolyan?
Egy ásványvizet se vehetek? Ennyire utál az univerzum?
Az égre emeltem a szememet és azt ismételgettem magamban, hogy miért miért miért miért?! MIÉRT?!
Idegességemben elkezdtem püfölni az automatát, de az ásványvíz meg se mozdult.
-Hé, hé, hé!- ölelt meg valaki hátulról és elhúzott a 2 méteres hűtőtől- Állítsd le magad, mielőtt kárt teszel magadban!- mondta Dan mosolyogva.
- Ez a vacak elnyelte az ásványvizemet!- keltem ki magamból.
Dan odalépett az automatához, ökölbe szorította a kezét, egyet kimérten, ámde roppant óvatosan ráütött, mire az üveg belepottyant a kiadóba. Belenyúlt, kivette, majd felém nyújtotta.
- Tessék.
Kikaptam a kezéből.
- Köszönöm- és már szaladtam is a tornaterembe.
Óra elején a tanár megkért mindenkit, hogy hozzon magának egy szivacsot a szertárból, amin majd végezhetjük a gyakorlatokat, s miután mindenki visszatért a terembe bekapcsolt valami idegesítően lassú patakcsobogásra hasonlító zenét, amiben mintha inkák énekeltek volna ismeretlen nyelven. Ezt nevezik megnyugtatónak?
- Vállszéles terpesz, és széééééépen laaaaaassan lehajolunk, ott maradunk, lelógatjuk a kezünket, elengedjük magunkat- adta ki az utasítást.
Mikor 1 egész perce ebben a pózban álltunk, a terem ajtaja kitárult és körülbelül 5 felsőbb éves fiú jött be. Egyenesen a kondigépekre telepedtek le, miközben lenyelték a szendvicseik utolsó falatjait.
Fura volt őket fejjel lefele végignézni. A mellettem lévő lányra néztem, aki meg se rezdült, mintha egyedül én érzékeltem volna a fiúk jelenlétét.
Ekkor újra nyílt az ajtó. Dan. Odament a bordásfalhoz, és elkezdte magát felhúzni. Olyan izmai voltak!
Milyen égő már, hogy én a fenekemet az égnek tartom, miközben ők jót mulatnak rajtunk... Igazán megemlíthette volna Carla azt az apróságot, hogy jógán nem egyedül mi vagyunk a teremben...
- Áú!- vertem be a fejem, hisz a bámulásom közepette elvesztettem az egyensúlyomat, és a fejemmel a büdös szivacsomnak csapódtam. Mögöttem a fiúk hangosan felnevettek, mellettem a lányok aggódva végigmértek, a tanár pedig odalépett hozzám és felsegített a padlóról.
- El kellene menned bejegeltetni- ajánlotta.
- Hova?- kérdeztem, miközben a fejemre szorítottam a kezemet.
- Sophie majd elkísér...- lökött oda mellém egy lányt a tanár. Dan leugrott a bordásfalról és így szólt:- Majd én elkísérem.
- Köszönöm Dan!- mondta a tanár- A következő póz egy picit lesz nehezebb... Figyeljetek oda, kérlek, nem akarok több balesetet- célozgatott.
- De...- szóltam halkan. Nem akartam Dannel menni, azonban Dan már megragadta a karomat és kirángatott a teremből.
Ismételten jót mulatott az ügyetlenségemen.
- Nem tudnál picit jobban vigyázni magadra?- kérdezte, miközben a fejemre tette a kezét. Gyorsan lelöktem.
- Nem- feleltem undokul.
- Erre gyere- kanyarodott hirtelen jobbra a fiú. A konyhába érkeztünk, ahonnan a fagyasztóból szedett ki egy kis jeget és egy kendőbe rakta, majd a fejemre tette.
- És már megint én ápollak- mutatott rá.
Dan körbenézett a konyhában, majd odament a berácsozott ablakhoz. Megfogta a kezeivel és elkezdte rázni.
- Akár egy börtön!- kacagott.
Börtön...
A kezemből kiesett a jeges pakolás.
Matt...
Egy könnycsepp csorgott végig az arcomon.
Gyorsan eltöröltem.
Nem. Nem akarok sírni. Erősnek kell maradnom.
- Héééé...- jött oda Dan- Jól vagy?
Megráztam a fejem.
- Nem.
- Mi a baj?
A szavak csak úgy folytak belőlem.
- Gyilkosság történt abba a városban, ahonnan jövök... És a barátomat vádolják. Börtönben tartják, amíg folynak a tárgyalások, nem mehetek be meglátogatni se.
Dan magához szorított és a hátamat simogatta.
- Szomorúan hallom...- suttogta a fülembe. Hirtelen eltolt magától, közel hajolt az arcomhoz és a szemembe nézett, miközben letörölte az arcomról a csillogó könnycseppeket:- Segítek neked. Öltözz fel. Siess. A folyosón várlak!
Megragadta a karomat és maga után vonszolt, majd szabályszerűen belökött az öltözőbe.
Nem értettem, hogy mit akar Dan, de követtem az utasításait.
- Végre már!- örült meg, amikor kiléptem az öltözőből. Ő már kabátban várt rám. Ismét megfogta a csuklóm és húzott a kijárat felé.
Átszaladtunk egy zebrán, a kocsik őrültek módjára dudáltak, a vezetők pedig szitkozódtak.
- Te nem vagy normális!- kaptam ki a kezem, mikor átértünk a túloldalra.
- Gyere már!
Megráztam a fejem és karba tettem a kezem.
- Mégis hova?
Dan megint közel hajolt hozzám.
- Kirúgunk a hámból. Nem jógára van neked szükséged, vagy zenehallgatásra...
Felvontam a szemöldökömet.
- Te teljesen be vagy golyózva, ha azt hiszed, hogy én, Laura O'Connor ki fog rúgni a hámból!
Dan elnevette magát.
- Imádom amikor ilyen makacs vagy.
- Egyáltalán nem vagyok makacs, én csak...
- Pssszt!- tette a mutatóujját az ajkamra- Most az egyszer ne parázz Laura. Tarts velem, és ígérem, bármikor hazaengedlek, ha nem lennék jó társaság. Semmi veszítenivalód nincs.
Azt az egyet le kell szögeznem: baromi jó meggyőző képessége van.
Míg a bolt felé tartottunk, végig azt mondogattam magamba, hogy mégse volt okos ötlet belemenni Dan kedvcsináló ajánlatába... Alig ismerem a fiút... Segített bejutni egy marhajó szobába, sőt segített az erdőben történt balesetem után is, de... Én nem barátkozhatok vele. Carláék soha nem állnának szóba velem.
- Bejössz velem?- mutatott a kisboltra.
- Inkább idekint megvárlak- kukucskáltam be az ablakon. Rengeteg ismerős arc bolyongott az üzletben, így elég nagy volt a kockázat arra, hogy lebukunk.
10 percet ácsorogtam, mindig felkaptam a fejem, ha kijött valaki a boltból. Végül megjelent Dan is, a kezében 1 hatalmas üveg vodkával, illetve egy tábla csokoládéval. Az utóbbit átnyújtotta felém.
- Azt olvastam, hogy a csokoládé boldogsághormont termel- magyarázta.
Meglepetten elvettem tőle a nagy lila csomagú papírt.
- Nem kellett volna...- dadogtam. Nagyszerű. Sikerült zavarba hoznia. Gratulálok Dan!
- Ugyanmár. Na de siessünk tovább. Ja és... Ígérd meg, hogy bárhova is viszlek, nem fogod ellenezni.
Felvontam a szemöldökömet.
Bízzam rá magam?
Mi van ha ki akar nyírni?
Teljességgel kizárt, hogy olyanra vegyen rá, amit én később megbánhatok, vagy esetleg....
- Hahó, Laura! Ígérd meg!
Belenéztem a szemeibe. Ezek mindig ilyen szépen csillogtak?
A fenébe máááááár...
- Oké, oké, ígérem, csak haladjunk már.
Dan elmosolyodott, egy pillanatig mégegyszer végigmért, majd elindult vissza a főiskola irányába, én pedig követtem őt, akár egy nyálcsorgató pincsi.
A főépület szinte már kihalt volt, csupán a takarítók végezték a teendőiket. A bejáratnál a portás nem volt a helyén, így simán betudtunk osonni.
Dan elvitt a testnevelés teremhez, ahol egy lánccal lezárt lépcsőhöz értünk. A fiú ügyesen átlépte, majd hátranézett, hogy követem e.
Elolvastam a láncon lógó papírt: Hallgatóknak belépni szigorúan tilos és életveszélyes!
- Megijedtél?- kérdezte nevetve Dan.
- Nem én!- léptem át a láncot.
A lépcsőn körülbelül 5 évtizedes por nyugodott, de imitt- amott lábnyomokat véltem felfedezni. Tehát nem először mennek fel ide hallgatók.
De mégis hova vezethet ez?
A válasz: egy acélajtóhoz, amin szintén egy figyelmeztetés állt.
Dan lenyomta a kilincset, és csodák csodájára az ajtó kitárult.
Egyetlen porcikám se akarta követni a fiút, aki hátranézett.
- Követsz, vagy megöllek- fenyegetőzött komolyan, majd mikor elfordult elmosolyodott.
Óvatosan lépkedtem az ismeretlen területen.
Borzongás futott végig rajtam, amikor ráeszméltem, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk: a legmagasabb épület tetején. A kilátás eszméletlenül gyönyörű.
Boston éjszaka madártávlatból egyszerűen fantasztikus: a tömbépületekbe égnek a villanyok, az utakon a kocsik őrülten haladnak és eszeveszetten dudálnak, amikor fékeznek pedig piros fényt adnak ki. Az égbolt nagyon sötét volt, azonban így november közepén mégis lehetett még látni csillagokat.
Képtelen voltam felfogni minden kis apró részletet. Elvarázsolt a kilátás.
- Hű...- tátottam el a szám.
Dan elnevette magát.
- Mindig idejárok fel gondolkozni. Ez a hely megnyugtat...- odament az egyik kéményszerű akármihez és belenyúlt. Egy pokrócot húzott elő, leterítette a földre és leült rá. Csatlakoztam hozzá.
Dan kinyitotta az üveget és felém nyújtotta.
- Kísérő nélkül?- fintorogtam.
- Ne legyél prüd, Laura. Hamar hozzászoksz majd, mikor már elkezd beütni nem is érzed az ízét.
- Milyen jártas vagy benne...
- A főiskola ilyen hatással van rám- mosolyodott el.
Megvizsgáltam az üveget.
Ne gondolkozz Laura, csak egyszerűen cuppanj rá.
Azon kaptam magam, hogy már kortyoltam is. Végigmarta a nyelőcsövemet, és ezzel egyidőben melegség áradt szét a testemben.
Gyorsan a fiúnak nyújtottam, aki elvette tőlem és ő is meghúzta.
- Hát ez tuti nem fog rajtam segíteni.
- Várjuk ki a végét.
- Igyunk még!- mondtam. Én magam se akartam elhinni, hogy ez a mondat valóban elhagyta a számat.
Dan odanyújtotta az üveget én pedig ismét meghúztam.
Mikor végeztem akaratlanul is mosolyogtam, mint egy tejbetök.
Ledőltem a plédre és elkezdtem vizsgálni a csillagokat.
- Mesélj a barátodról- kérte Dan. Mondanom se kell, meglepett, hogy ilyet kért tőlem.
Megvontam a vállam és elmeséltem róla pár dolgot: hogy a mi utcánkban lakik, hogy van egy ikertestvére, hogy az édesanyját megölték, hogy milyen kedves fiú, hogy karácsonyra egy teknőst kaptam tőle és így tovább.
Közben folyamatosan iszogattunk, és rá kellett jönnöm igaza volt Dannek: már nem is éreztem a vodka förtelmesen olcsó ízét.
Mikor már az üveg alját iszogattuk, kezdtem rájönni, hogy baj van. A gondolatok nagyon de nagyon lassan haladtak végig a fejemben, túl gyorsan mozogtam, és mindenféle hülyeséget hordtam össze. Mintha nem tudnék magamról.
Sőt.
Arra lettem figyelmes, hogy Danhez bújtam, aki azt a kis szabadon maradt plédet a hátamra terítette.
Gyorsan elhúzódtam tőle.
- Hééééééé! Te el akarsz csábítani- nevettem el magam.
Dan is felült.
- Te bújtál ide hozzám, mert azt mondtad, hogy fázol.
- Ó- lepődtem meg. Erre miért nem emlékezek?
Felálltam a plédről és elkezdtem sétálni. 2 másodperc múlva már bújtam is vissza Danhez, mert rettenetesen hideg volt. Az ő teste meg annyira csábító...
- Cuki vagy- suttogta a fülembe.
Felnéztem rá. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy tisztán éreztem a... Vodkától bűzlő leheletét.
Elnevettem magam.
Gondolom nekem is ilyen jó illatú lehet a leheletem.
- Daan- néztem rá bociszemekkel- Én berúgtam- nevettem a mellkasába. Jé, mikor feküdtem fel rá? Á, de vicces, ahogy emelkedik és süllyed!
Dan megsimogatta a hajamat.
- És jobb már?- érdeklődött.
- Kicsivel. Tudod, hogy mitől érezném magam jól?- ültem fel. Mennyit fészkelődök... Mi van velem?
- Csupa fül vagyok- támaszkodott ő is fel.
- Ha csinálnánk valami őrültséget. Raboljunk ki egy bankot!- nevettem el magam.
- És én még azt hittem, hogy te maga a megtestesült jóság vagy.
- Nem ismersz még engem Dan- tettem a mellkasára a tenyeremet.
A fiú a zsebébe nyúlt és kivette a telefonját.
- Hány óra?
- Hajnali 2.
- Hogy mi? HOGY MI?! Sürgősen ki kell józanodnom!- túrtam a hajamba.
Dan elgondolkozott, miközben a többi épületet vizsgálta a tekintetével.
Hirtelen felcsillant a szeme, mintha támadt volna egy remek ötlete.
- Benne vagy még az őrültségben?
- Attól függ- vontam meg a vállam.
Dan felállt, majd felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen nekem is. A pokrócot visszahajtogatta a helyére, kinyitotta az ajtót és a lehető leghalkabban elindultunk lefele a lépcsőn.
Azonban lehetetlen volt elosonni a portás mellett, aki épp babrált valamit a fülkéjében.
- Most mi legyen?- kérdeztem.
Dan mosolyogva a számra tette a kezét, majd intett, hogy kövessem.
Kinyitott egy hatalmas ablakot és bakot tartott.
Ugye nem gondolja azt, hogy én ebben az állapotban képes vagyok akrobatikus mutatványokat bemutatni?
- Gyerünk, bízz bennem.
Lehunytam a szemem és elrugaszkodtam a talajról. Az egyik lábammal beleléptem Dan összekulcsolt tenyereibe, a kezemmel kapaszkodtam az ablakba, és már ugrottam is ki az épületből.
- Élsz még?- dugta ki a fejét az ablakon Dan.
Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Egy bokorszerűségben landoltam.
- Azt hiszem!
- Menj arrébb, ugrok én is!
Azonban ha az ember ittas állapotban van, nem éppen tud olyan fürgén mozogni, mint ahogy azt elvárnák tőle, így Dan félig a lányra esett.
- Megütöttelek?- nézett rám aggódva.
Megráztam a fejem. Ó, miért forog velem minden?
Dan megfogta a kezemet és elkezdett futni. Az én lábaim szerencsére képesek voltak együttműködni vele.
- Törjünk be ide- mutatott az épületre.
Óvatosan felnéztem. Az uszoda előtt álltunk.
- Te nem vagy normális!
Dan az ajtóhoz lépett és lenyomta a kilincset, azonban ezt a melléképületet már jobban védték.
Körbejártuk az uszodát, reménykedtünk, hogy találunk valami nyitott ablakot, de semmi.
Dan felemelt a földről egy nagyobb kavicsot.
- Gyere ide- tárta ki a karját.
Odaléptem hozzá.
- Miért?- kérdeztem. Dan magához húzott, a fejemet a mellkasához szorította, majd eldobta a kavicsot és ő is eltakarta az arcát. Az ablak ezer apró kristályszilánkra tört szét, amik szabadon repkedtek a levegőben.
Odamentünk az ablakhoz és megvizsgáltuk. A keretből néhány szilánk még mindig kiállt.
- Be fogsz tudni úgy mászni, hogy ne vágd meg magad?
- Persze- és már be is ugrottam. Jómagam is meglepődtem, hogy ilyen simán mozgok, miközben alig bírom felfogni az engem körülvevő környezetet.
Dan is beugrott mellém. Elkezdett kibújni a kabátjából, majd letolta a nadrágját és a földre hajította a pólóját. Te jóságos ég, milyen teste van!
- Te meg mit csinálsz?- kérdeztem tőle.
- Kijózanítalak- mutatott a medence felé.
- Kizárt, hogy beleugorjak.
Dan odalépett hozzám, és a fülembe súgta: -Csak bízz bennem- szavai csiklandozták a nyakamat.
Belenéztem Dan szemeibe.
- Bízol?- kérdezte halkan és lassan elkezdte kigombolni a szövetkabátomat. Mikor végzett, kibújtatta a karjaimat belőle és lelökte a padlóra.
- Laura, bízol?- kérdezte ugyanolyan halkan. Most az ingemet gombolta ki, miközben véletlenül hozzáért hideg keze a mellemhez. Próbáltam nem észrevenni.
Még mindig nem válaszoltam. Úgy éreztem magam, mintha bálvánnyá váltam volna.
Dan keze végigsimította a hasamat, majd kigombolta a nadrágomat.
Lehunytam a szemem.
Ekkor jöttem rá arra, hogy mennyire kívánom a srácot. Mintha valamilyen láthatatlan kapocs lenne közöttünk.
Dan felemelt a földről, belekapaszkodtam a nyakába.
- Vegyél egy mély levegőt.
Vajon most fog megcsókolni?
Elmosolyodtam.
Elég hosszú menetet szeretne, ha mély levegőt kell vennem...
És ekkor olyan történt, amire cseppet sem számítottam.
Dan velem az ölében beleugrott a jéghideg vízbe.
Gyorsan felúsztam a felszínre és elkezdtem levegőért kapkodni.
- Elment az eszed?- úsztam oda a fiúhoz, aki a szemét törölgette, így nem volt felkészülve arra, hogy lenyomom a víz alá.
Dan a víz alatt elkapta a lábamat és lehúzott a mélybe, ahol megölelt.
Elkezdtem kapálózni, ütögetni, de mindhiába.
20 másodpercig a víz alatt voltunk, csak azután engedett el a fiú.
- Versenyezzünk!
- Oké -és már el is lökte magát a csempézett medencefaltól a fiú, így 2 karhossznyi előnyre tett szert.
- Hé, ez csalás!- löktem el én is magamat.
Természetesen Dan nyert.
A medence szélére csimpaszkodtunk és áztattuk magunkat.
- Dan... Most te mesélj valamit magadról- kértem.
- Mire vagy kíváncsi?
Megvontam a vállam.
- Csak mesélj.
- Hát... Nekem se volt éppen jókedvem, mert csudáztam apámmal. Tudod ő egy nagy kutya, mindenki ismeri.
- Hogy hívják?
- Lényegtelen. Igazából olyan, mintha nem is az apám lenne. Soha nem volt ott mellettünk, de édesanyám elhunyt rákban, mikor 15 éves voltam és a gyámhatóság hozzá rendelt ki.
- Ó, sajnálom, én nem akartam...
Dan rám mosolyodott.
- Te semmiről nem tehetsz. A lényeg az, hogy apám soha nem akart elvállalni, azonban kénytelen volt, mert a hírnevét kockáztatta volna. Érdekből vett magához- nézett a távolba Dan- Bár nem panaszkodhatok. A szeretetét állandóan pénzzel pótolja. Elég jó életem van.
Megráztam a fejem.
- Dehogy van, ezt csak úgy mondod!
Dan  rám nézett.
- Neked milyen a családod?
- Egy munkamániás apa, és egy tökéletes családot alkotni próbáló anyuka. Illetve van egy bátyám, Chad. Lökött és idegesítő, de szeretem.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem sikerült felébrednem. Jót tett a hideg víz.
- Igen... Ideje lenne mennünk- szálltam ki a medencéből. A vizes melltartóm és alsóneműm hirtelen túl magamutogatónak tűnt.
Elpirultam.
- Fordulj el!- parancsoltam a fiúnak. Dan mosolyogva megfordult.
- Visszatért a jókislány közénk. Nagy tapsot neki!- ugratott.
Gyorsan belebújtam a száraz ruháimba, mire azok pillanatok alatt átáztak.
Dan is kiszállt a medencéből, amikor végeztem és ő is magára kapta a padlón heverő ruháit.
Elindultunk a kollégium felé.
- Így nem mehetek vissza!- néztem meg magam jobban a kivilágított folyosón. A hajamból csöpögött a víz, a ruha ferdén állt rajtam, a sminkem el volt kenődve.
- Nem tudnék magyarázattal szolgálni a csajoknak- suttogtam.
- Ó, el is felejtettem. Te nem lehetsz velem- bökött oldalba.
- Pontosan.
Dan picit elgondolkodott, egyik lábáról a másikra állt.
- Aludj nálam.
- Kösz, inkább a halál- kezeltem le.
- Ahogy gondolod- és már sarkon is fordult a fiú.
Csak néztem, ahogy távolodik, a fejemben kavarogtak a gondolatok.
- Dan!- szaladtam utána.
- Meggondoltad magad?- jelent meg az a komisz féloldalas mosoly az arcán.
- De ha bárkinek elmered mondani... Halott vagy!
Elérkeztünk a már jól ismert szobába. Dan kinyitotta az ajtót és megvárta, míg bemegyek először.
A haverja ismét úgy horkolt, mint amikor a legutóbb itt jártam.
- Hogy hívják?- mutattam rá.
- Ed.
Dan a szekrényéhez lépett, ami nyikorogva kitárult. Felém dobott egy hatalmas pólót.
- Ne nézz ide- suttogtam neki.
Kibújtam a nedves ruháimból, és kiterítettem őket a szék háttámlájára.
Bebújtam az ágyba, ahová néhány másodperc múlva Dan is csatlakozott.
- Igazán csinos vagy- jegyezte meg.
Szerencsém, hogy sötét van a szobában, így nem látja, hogy milyen pipacspirossá vált az arcom.
- Ezt meg hogy érted?
- Nem ígértem meg, hogy nem fogok leskelődni- vonta meg a vállát.
Eltátottam a számat.
Meglendült a karom és rávertem a karjára.
- Aludjál már- nevette el magát Dan.
- Amint lehunyom a szemem aludni fogok- mondtam neki.
- Dugó van!
Becsuktam a szemem. A lélegzetem egyenletessé vált. Dan felém fordult.
Máskor iszonyat hamar elalszok, főleg ha ittas vagyok... De most egyszerűen olyan érzésem volt, hogy még nem szabad aludnom, még várnom kell valamire.
10 perce feküdhettem ugyanabban a pózban, amikor Dan hirtelen felém hajolt, adott egy puszit az arcomra, majd hátat fordított nekem.
A szemem kipattant és a plafont kezdtem bámulni.
Ez meg mégis mi a fene volt?
Egyre csak töprengtem az éjszakán, azonban az álmok világának nem lehet parancsolni: ha jön, hát jön. És engem is magammal ragadott.
Másnap reggel azt éreztem, hogy valaki simogatja a karomat.
- Úgy alszik, akár egy medve- jegyezte meg valaki- Ne cirógasd, arra nem is reagál. Csipkedd meg.
- Higgadj le Ed- kuncogott Dan- Én tudom, hogy hamarosan kifogja nyitni azt a csipás szemét.
Csipás? Az én szemem. Na neee. Milyen gáz már.
Megfordultam az ágyon, óvatosan a kezemet az arcomhoz emeltem és próbáltam ugyanolyan nyugodtan lélegezni, mint eddig, miközben kiműtöttem a szememből az odaszáradt csipát.
- Laura- suttogta valaki a fülembe, és végigcirógatta kezét a combomon- Ideje lesz visszamenned.
Kinyitottam a szemem és megfordultam.
- Mennyi az idő?- kérdeztem.
- Hajnali 5.
Bólintottam.
Tökéletes. Kinyújtottam a végtagjaimat és feltápászkodtam az ágyon. Körbenéztem a pici, ámde kupis kanlakban.
Dan magasan tornyosult felettem, Ed pedig a szemközti ágyon mosolyogva mért végig.
- Visszakísérjelek?
Megráztam a fejem, mire a fejem szörnyen hasítani kezdett.
- Áúúú.
- Mondtam! Mondtam!- bokszolt a levegőbe Ed.
- Mit?- kérdeztem.
- Hogy tuti másnapos leszel.
Danre néztem, aki megvonta a vállát.
- Bocsi, el kellett ütnünk az időt, amíg te békésen aludtál.
- Azzal, hogy  egy fogadást kötöttetek rám?
- Ki mondta, hogy egyet?- állt fel Ed, felkapta az asztalról az ásványvizet és odadobta felém- Igyál.
Ekkor jöttem rá, hogy mennyire kívánom a vizet. Ilyen szomjúság soha nem uralkodott még el rajtam.
Lecsavartam a kupakot és az ajkamhoz emeltem a palack száját.
Mikor úgy éreztem, hogy nem vagyok szomjas, rácsavartam a kupakot és felálltam az ágyról.
Gyorsan összeszedegettem a ruháimat, és már mentem is a kijárat felé.
Az ajtóból még visszanéztem Danre.
- Köszönök mindent- mondtam neki, majd Edre néztem- És köszi, hogy állandóan befogadtok.
- Ugyan már, gyere bármikor- kacsintott Ed.
Bezártam az ajtót és sietős léptekkel a szobánk felé igyekeztem.
A lehető leghalkabban elpakoltam a már megszáradt ruháimat, összeszedtem a zuhanyzáshoz szükséges eszközeimet és már mentem is a közös fürdőbe.
A forró víz annyira jól esett, hogy nem akartam kiszállni alóla, azonban még be kellett pakolnom az utazótáskámba.
Lábujjhegyen osontam be a szobámba, a papucsból is kibújtam, hogy vétlenül se ébresszek fel senkit a békés álmából.
Halkan kihúztam a cipzárt és elkezdtem a szennyes ruhámat egy zacskóba összegyűjteni.
- Laura?- nézett fel Carla.
- Igen, aludj csak nyugodtan- mondtam neki.
- Hol voltál tegnap este? Mi már 11-kor bealudtunk...- suttogta a csendes szobába a lány.
- Jóga után úgy éreztem, hogy sétálnom kell egy kicsit, illetve kiszellőztetnem a fejem. Bocsi, hogy nem jöttem fel szólni nektek...
- Ugyan már!- nyomta vissza a párnába a fejét.
Villámsebesen bedobáltam minden fontos dolgot és felöltöztem.
Megvártam, amíg Carla és Pene is kikel és elkészül, majd hárman leugrottunk a boltba, hogy vegyünk magunknak valami reggelit a helyi közértbe.
Akaratlanul is elmosolyodtam, amikor átmentem a zebrán.
- Te meg minek örülsz annyira?- lepődött meg Pene.
Megráztam a fejem.
- Semmi, semmi...
- Végre mosolyogsz!- ölelt meg Carla- Aj, mennyire hiányzott már a mosolygástól kiálló járomcsontod!
- Nem is áll ki- kaptam oda a kezemet.
Pene szomorúan bólintott. Belenéztem a kirakatüvegbe és mosolyogtam.
- Másnak vészesebb- hagytam rájuk.
- Ha te mondod.
A boltban kellemes meleg fogadott. Carla és Pene egyenesen a péksüteményes felé indultak. Az én gyomrom felkavarodott, mihelyt ránéztem a kakaós csigára.
- Csajok, valahogy ezt nem kívánom. Megyek szétnézek, amíg a sorban álltok.
A lányok bólintottak, és összedugták a fejüket, hogy megvitassák, hogy mit fognak kérni.
Bekanyarodtam az édességes sorra, és elkezdtem bámészkodni.
- Hogy vagy?- kérdezte valaki mögöttem. Megfordultam. Dannel találtam szembe magam.
- Öhm... Azt hiszem jól.
Dan lehajolt, felemelt egy zacskó háztartási kekszet és a kezembe nyomta.
- Ezt rágcsáld, nehogy kikészítsd a gyomrodat.
- Óh... Kösz- vettem el.
Idegesen körbenéztem a boltban.
- Carláékkal vagy?
Bólintottam.
- Vegyél tejet. Nekem az is szokott segíteni.
Odamentünk a hűtőhöz, Dan elhúzta az ajtót és kivett belőle egy kis dobozos tejet.
- Hol lehet Laura?- hallottam egy foszlányt a szemközti sorból. Penelopé hangja.
Dan biccentett egyet és már fel is szívódott.
A lányok megkönnyebbültek, amikor észrevettek.
- Te másnapos vagy?- vette ki a kezemből a kekszet Pene- Egy embert ismerek, aki pont ugyanezeket veszi, ha másnapos!- gyanúsan végigmért a lány. Kikaptam a kezéből egy határozott mozdulattal a kekszemet és belevágtam Carla kosarába -Dan-t--fejezte be a gondolatát.
- Egyszerűen csak megkívántam- hazudtam.
Carla a vállamra tette a kezét.
- Hé!- szólt. A szívem a torkomba dobogott. Biztos rájött, hogy együtt lógtam Dannel... Ki fognak készíteni idegileg. Carla ollóval darabokra aprítja a ruhámat, Pene pedig álmomba elvágja a torkomat...- Tudom ám, hogy mi ez az egész.
- Valóban?- kérdeztem cérnavékony hangon.
Carla komolyan bólintott.
- Már várod a mikulást! Hisz ő eszik kekszet és iszik hozzá tejet- mosolyodott el.
Hatalmas kő esett le a szívemről.
Remélem, hogy ezt Carla se gondolta komolyan...
- Csajok, komolyan, csak megkívántam. Nincs köze se a másnapossághoz, se a télapóhoz!
Indultam el a pénztár felé.
Felraktam a szalagra a másnapossági mentőcsomagomat és vártam, hogy sorra kerüljek.
A kasszánál egy ismerős fiú volt.
- Laura- örült meg nekem.
- Ed?- kérdeztem halkan. Óvatosan a csajok felé pillantottam, akik nem tudták eldönteni, hogy milyen rágót vegyenek.
- Dan-féle gyógyír?- húzta le az árleolvasóval a kekszet és a tejet.
- Pszt, ne olyan hangosan. Ed, ha megkérnélek, akkor titokba tartanád nekem, hogy ismerjük egymást?- hadartam el, mert vészjóslóan közeledtek Carláék.
Ed csak kacsintott egyet és már mondta is, hogy mennyit kell fizetnem.
- Carla, Pene, hogy vagytok ma?
- Nagyon jól- válaszolta mosolyogva Carla.
- Nem láttalak tegnap titeket a főiskolás halloween-i buliban.
- Fáradtak voltunk- válaszolta Pene- Te Dannel voltál?
Ed habozás nélkül bólintott egyet.
- Te Ed... Szokott még rólam beszélni Dan?- hajolt Penelopé közelebb a fiúhoz.
- Pene, ne érdekeljen téged Dan. Már milliószor megbeszéltük, hogy egy bunkó- térítette észhez Carla barátnőjét, majd Edre nézet:- Igazam van? Állandóan csajokat szédít, elhiteti, hogy milyen kedves, nagymenő és segítőkész, közbe meg egy szoknyapecér!
Ed vállat vont.
- Bocsássatok meg, de feltartjátok a sort- mutatott Ed a hátuk mögé.
Carla és Pene kifizették a péksüteményüket és már mentünk is vissza a főiskolára.
Első órán az egész teremben körbejárt a pletyka: tegnap vandálok törtek be az uszodába.
- Mégis ki képes ilyet tenni? Olyan gyerekes- vonta fel a szemöldökét Pene.
- Szánalmas...- adott igazat barátnőjének Carla.
A folyosón ballagtunk, amikor a hangosbemondóba bemondták a nevemet:- Laura O'Connor fáradjon McKenzie dékán Úr irodájába!
A lányok megtorpantak.
- Miért hívat téged a dékán?
Megvontam a vállam.
- Ötletem sincs- hazudtam- Ha megbocsátotok, most sietek.
Sebes léptekkel mentem a toronyépület legfelső szintjére, ahol már Dan a bőrkanapéban várakozott. Nagyon meglepődött, amikor meglátott.
- Hát te?- kérdezte.
- Hívatott McKenzie dékán. Nem hallottad?
- Itt nincs hangosbemondó.
Leültem Dan mellé.
- Ki fognak csapni?
Dan elnevette magát.
- Mégis honnan gondolsz ilyet?
- Mindenki arról beszél, hogy vandálok törtek be az uszodába... És tudjuk, hogy mi ketten voltunk azok. Erre ma minket hívat a dékán. Végünk- ráhajoltam a térdemre és a tenyerembe temettem az arcomat.
Dan átölelt.
- Minden rendben lesz. Bízol bennem?
Miért kérdezi újra meg újra, hogy bízok e benne?
Elkezdte simogatni a hátamat. Olyan melegség áradt szét bennem, hogy úgy éreztem, tojást lehetne rajtam sütni.
Gyorsan elhúzódtam a fiútól.
- Te félsz- jelentette ki.
- Ugyan mitől?- kérdeztem.
- Még nem tudom pontosan... Talán a lebukás veszélyétől... Talán attól, hogy kedvelsz- mosolygott rám.
Ekkor kitárult az ajtó.
- Fáradjanak be, a dékán Úr már várja magukat- szólt a titkárnő.
Én mentem elől, Dan pedig szorosan mögöttem.
Az irodába antik bútorok voltak, amelyektől csak még öregebbnek tűnt a helyiség. Növények lepték el a szobát, illetve egy akvárium volt beépítve az íróasztalba.
Dan meg se várta, amíg a dékán azt mondja, hogy foglaljunk helyet, ő már belehuppant az egy személyes fotelbe.
- Gondolom tudjátok, hogy miért hívtalak ide benneteket.
Dan megvonta a vállát.
- Fogalmunk sincs- mondta.
Mr. McKenzie leült az íróasztal mögötti bőrszékbe, felkönyökölt az íróasztalra és előredőlt.
- Biztosak vagytok benne?- kérdezte tőlem. Hirtelen izzadni kezdett a tenyerem.
- Egészen- felelt Dan.
A dékán úr erre megnyomott egy gombot a távirányítón.
- Nem rég kaptam ezt a kis összevágást a tegnapi nap kamera felvételeiből.
Az első képkockán az látszik, ahogy jóga előtt elkezdem püfölni az automatagépet, majd Dan is csatlakozik, ám ő csak egyet üt rá.
Mr. McKenzie hirtelen leállítja.
- Ezek maguk?- tért át magázó viszonyba.
Bólintottam.
- Elnyelte az innivalómat a gép. Dan csak segített.
Újra megnyomta a lejátszás gombot. A következő jelenet a konyhában játszódott. Dan kiveszi a jeget, belerakja egy rongyba és a fejemre helyezi. Kis idő elteltével kiesik a kezemből és ott hagyjuk a padlón. Hoppá, ez nem is rémlett...
- Jeget adtam a fejére, mert beverte jógán- mondta Dan- Nagy cucc.
- Hmmm- hümmögött a dékán, és már néztük is a következő jelenetet.
Ott vagyunk Dannel, átmásszuk a lépcsőt lezáró láncot.
Noha itt már sötét van, és az arcunkat nem lehet kivenni, de a vak is látná, hogy mi vagyunk azok. A szőke hajam annyira virít, Danen pedig a kabát annyira felismerhető.
Bukta az egész.
A következő kép, ahogy kiugrunk az ablakon a bokorba.
Dan mellettem felkacag, amikor félig rám esett.
Ezután továbbhaladunk az uszoda felé. Dan lehajol egy kőért, céloz és LŐ! Telitalálat!  Micsoda pontosság, micsoda elszántság!
Bemászunk az ablakon az uszodába, Dan leveszi a ruháimat, az ölébe vesz és beugrunk a medencébe.
- Ennyi éppen elég is lesz- állítja le Mr. McKenzie.
Nyelek egy hatalmasat és óvatosan Dan felé pillantok, aki egy percig sem idegesítette magát.
- Nos... Még mindig egészen biztosak abban, hogy nem értik, mit keresnek itt?
Dan csodálkozva nézett rá.
- Abszolút.
- Daniel, kérlek- hunyta le a szemét a dékán- Mindannyian jobban járunk, ha most ti bevalljátok és elszámoltok a következményekkel. Nem szeretném bevonni a hatóságokat, így is van éppen elég gondom.
Dan keresztbe tette a lábát.
- Van itt iskolai területen való rongálás, szemetelés, házi parancs megszegése az ablakkiugrással, parkrongálás a bokorra érkezés miatt, illetve vandalizmus az uszoda ablakbetörése miatt.

Nem bírtam tovább.
Úgy éreztem, hogy számolnom kell a következményekkel.

- Mi voltunk- mondtam halkan.
- Szabad megtudnom, hogy mégis miért?- nézett rám Mr. McKenzie.
Igazából semmi okot nem tudnék felsorolni.
- Az én hibám minden. Rávettem Laurát, hogy kövessen.
- Köszönöm, hogy kimondtad, de hidd el, tisztában vagyok én ezzel, fiam. Megnéztem az aktátokat a rend kedvéért, szerencsétekre még nem követtetek el semmit eddig. Azonban most túllőttetek a célon. Sajnálom, de új főiskolát kell keresnetek.
A szám elé tettem a kezem.
- Apa, ne legyél már ilyen szőrös szívű! Te is voltál fiatal. Nem dobhatod ki a saját fiad!- ezek szerint Mr. McKenzie... Dan apja?
- Daniel, már az hiba volt, hogy ide jöttél.
- Jó, legyen. Arra gondoltál már, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy a dékán a saját fiát pöndöríti ki? Ezen fognak csámcsogni...
Mr. McKenzie átlapozta a maga előtt tartott aktákat.
- Igazságosnak- felelte.
- Inkább kegyetlennek.
Az idős McKenzie felállt a székéből és az ablakhoz lépett.
- Jó, nem bánom, kaptok még egy esélyt. Közmunkára ítéllek titeket a főiskola területén. Illetve nem mehettek semmiféle rendezvényre, beleértve a bált is. Ha még eszembe jut valami közlöm veletek, addig is mehettek.
Szinte szaladtunk le a lépcsőn a toronyból.
- Nem tudhatja meg senki, hogy mi törtük be... Carla és Pene örökre megutálnának!- álltam neki Dannek.
- Felőlem- vonta meg a vállát- Majd azt mondjuk, hogy én voltam egyedül.
- Jó, és akkor engem miért hívatott a dékán?
- Mert elolvasta az önkénteskedésedről szóló jelentkezési lapot és szünet utántól beállsz segíteni az itteni dolgozóknak.
Bólintottam.
Dan sarkon fordult.
- Hé, Dan!- kiáltottam utána.
A fiú megfordult.
- Sajnálom.
- Mit?
- Hogy nem barátkozhatunk.
Dan megvonta a vállát.
- Úgyis elérem, hogy a közeledbe lehessek. Bármi áron- mosolygott rám és már el is nyelte őt a folyosón lévő tömeg.
Szaladtam a kollégiumba, hogy leellenőrizzem utoljára azt, hogy mindent bepakoltam e.
- Na mi volt?- nézett rám Carla.
- Ó, semmi extra. Mire visszajövünk már egy igazi önkéntes leszek!- nevettem el magam, bár legbelül sírtam volna. Semmi kedvem nem volt sepregetni és udvart takarítani...
- Hogy-hogy?
- Hosszú történet, majd egyszer elmesélem.
- Odafent a toronyba találkoztál Dannel?- nézett rám Pene.
Bólintottam.
- Igen. Kiderült, hogy ő tört be az uszodába egyedül.
Penelopé elnevette magát.
- Nem volt egyedül. Claire látta egy szőke hajú lánnyal. Azt hittem, hogy veled volt.
- Hogy velem?- nevettem hangosan el magam- Micsoda őrültség, Pene!- annyira, hogy már igaz...
- Látod, megmondtam!- kelt a védelmemre Carla- Laura nincs is jóba azzal a bunkóval. Felejtsd már el.
- De képtelen vagyok!- jajveszékelt Pene- Én szeretem- ült le az ágyamra.
Carla odament hozzá és átölelte.
Nyeltem egy hatalmasat, majd én is azt tettem, amit Carla.
- Bocsánat, hogy azt hittem, hogy te voltál... Csak úgy összejött minden... Tegnap későn értél haza, ma kekszet meg tejet vettél a boltba, mintha Dan tanácsolta volna, ráadásul még elhittem azt is, amit Claire mondott... Annyira bolond vagyok! Hisz neked ott van Matt...
Matt...
Hirtelen elhúzódtam a lányoktól.
Teljesen megfeledkeztem róla.
Miért gondolok ennyit Danre, ha én Mattet szeretem? Miért hoz minket folyamatosan össze a sors? Miért kényszerülök hazudni a csajoknak?
Miközben én jól szórakoztam itt, addig vajon Matt milyen szenvedéseken mehet keresztül?
Egész hazafele vezető úton ezen gondolkoztam.
Chad kijött elém a reptérre, elvette tőlem a bőröndjeimet.
- Hogy vagy?
Hatalmas lelkiismeret furdalásom volt, amiért jól éreztem magam Dannel.
- Nem jól- vallottam be- Be lehet már menni látogatásra a börtönbe?
Chad megmarkolta a kormányt.
- Igen.
Hirtelen megkönnyebbültem, amikor Chad folytatta:
- Ami azt illeti páran már voltunk beszélgetni Mattel. Azt mondta, hogy...- Chad aggódva nézett rám.
- Hogy?
- Bocsáss meg Laura, de Matt nem szeretne látni téged.
- Tessék?!
- Ő mondta...
- De hát... Miért?
Chad megvonta a vállát.
- Azt nem mondta.
Megráztam a fejem. Valami itt nem stimmel. Miért nem akar találkozni velem Matt? Hisz mindig együtt vészeltük át a nehéz időszakokat, most meg egyszerűen eldob magától? Mit akar elérni ezzel?
- És annyit üzent még, hogy szeret.

10. fejezet -Justin

Sötét felhők gyülekeztek a Beth' kávézó felé.
Pontosan tudtam, hogy mára hatalmas esőzéseket javasoltak az időjósok, mégse raktam be a táskámba egy esernyőt sem.
Szerencsére, mikor kiléptem a kávézóból, még egy csepp eső sem hullott a földre, azonban őrjítő szél csavarta jobbra-balra a hatalmas égig érő fákat.
Gyors léptekkel a buszmegállóhoz mentem, ahol már pár ember régebb óta ácsorgott és toporzékolt.
Besoroltam közéjük és egyre csak a kávézóban történteket vettem át újra és újra...
Ahogy észreveszem, hogy Zoey elvágta a bársonyos és puha bőrét, ahogy leülünk, ahogy közel vagyunk egymáshoz, és ahogy beszélgetünk...
- Micsoda véletlen, nem gondolod?- szólalt fel mögöttem valaki.
Pontosan tudtam, hogy ki lehet a hang gazdája. Egy olyan személy, aki tökéletesen időzített, így a lelki szemeim előtt lejátszódó Zoey-képsorozatok egy pillanat alatt kitörlődtek.
Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam , kihez tartozik ez az idegesítő hang: magas, izmos fiú, szőke haj, kék szemekkel.
- Bernard- mondtam minden lelkesedés nélkül.
- Mi újság cimborám?- tette a vállamra a kezét. Gyorsan lesöpörtem magamról.
- Semmi közöd hozzá.
- Ó, milyen udvariatlanok vagyunk ma- piszkált tovább Ben, mintha élvezte volna, hogy elronthatja a napomat.
Tettem 2 lépést arrébb és belenyúltam a kabátom zsebébe, hogy kivegyem a cigis dobozomat.
- Te meg se kérdezed, hogy velem történt-e mostanában valami? - követett. Meggyújtottam a cigarettámat és elfordítottam a fejem. Marhára nem voltam kíváncsi erre a szélhámosra!
Ben várt néhány másodpercet, de minekután rájött, hogy nem bír szóra, folytatta monológját:
- Elég ha annyit mondok, hogy mostanában nem egyedül melegítem éjszaka az ágyamat- kacsintott.
Megvontam a vállam.
Nem értettem, hogy miért próbálja az orrom alá dörgölni, hogy behódított egy új csajt, hisz én annak csak örülni tudok, ha végre lemondott Zoeyról.
Kifújtam a füstöt.
- A párnám egyenesen úszik az eper illatú samponja illatában. Imádom!- újságolta.
Hirtelen borzalmas gyanúm támadt.
Eper illatú sampon.
Ha emlékezetem nem csal, Zoey is azt használ...
Nyugi, Justin, ez csupán a véletlen műve!
- És...- elkezdett kuncogni Ben, így érzékeltetve, hogy milyen nagy poén készül kitörni a szájából - És az ágyban egy igazi istennő!
Égnek emeltem a szemem.
Kit érdekel, hogy ez a ripacs mit csinál az új csajával?
- Egyszerűen nem bírom épp ésszel felfogni, hogy miért dobtátok el magatoktól Zoeyt- csóválta a fejét Ben.
- Zoeyt?- szólaltam meg felvont szemöldökkel. Az nem lehet... Ugye nem... Hisz az... Lehetetlen.
- Pontosan. Tökéletes az a lány, úgy, ahogy van!
Eldobtam a cigicsikket, majd vettem is elő a következő cigarettát és meggyújtottam.
Hihetetlen idegesség áradt a testemen keresztül.
- És ahogy csókol...
- Hazudsz!- kiáltottam rá a kelleténél hangosabban.
Néhányan felénk fordultak és érdeklődve mértek végig.
Ben arcára elégedettség ült ki.
- Nem én! Gyere ma este el a szállóba. Adok Zoeynak egy csókot, és ha ő zavarba fog jönni, akkor az azért lesz, mert megijedt, hogy rájössz arra, ami közöttünk folyik.
Próbáltam felfogni a hallottakat.
Úgy éreztem, hogy most Zoeyval játszadozunk, de tudni akartam az igazat. Mi van ha Zo valóban Austin (és az én) háta mögött kavar ezzel az aljas senkiházival?
Ben nyájasan kinyújtotta a kezét, a busz pedig lefékezett a megállóban.
- Áll az alku?
Az idősebbek fellépdeltek a busz lépcsőjén.
Egy hirtelen támadt gondolattól vezényelve Bennel kezet ráztam, majd szaladtam a buszhoz, ahol felmutattam a buszsofőrnek a bérletemet és leültem egy üres helyre.
Otthon meglepően nagy csend volt: csupán a szobánkból szűrődött ki valami régebbi zene.
- Csá!- nyitottam be az ajtón. Austin épp gépezett.
- Hali.
Odamentem Austin háta mögé.
- Majd szeretnék jönni gépezni- mondtam neki.
- Én is most értem haza.
- És? Tegnap is egész nap te gépeztél.
- Ja, persze, anyát kellett elvinnem boltba, apa közbe leült ide, és alig tudtam gépezni.
- Az már a te problémád. Na...- ráztam meg a széket.
- Húzzál már innen!- nézett rám mérgesen Austin.
- Állj már fel, én jövök. Inkább vinnéd el valamerre Zoeyt, mert ma eléggé ki volt borulva a kávézóban. Rá férne egy kis törődés- Austin tekintete hirtelen ellágyult.
- Mi volt vele?- érdeklődött.
- Elvágta a kezét. És ráférne egy kis beszélgetés. Elvileg te vagy a legjobb fiúbarátja...
- Lezuhanyzok és elmegyek érte...- mondta ki hangosan gondolatait Austin, majd felállt a számítógép elől, én pedig egy ügyes mozdulattal már el is foglaltam az engem megillető helyet.
Fogalmam sincs, hogy mit tökölt 1 órán keresztül (bár lehet volt az több is) Austin, de végre elérkezett a várva várt pillanat.
Mikor belebújt a cipőjébe, sietősen utána mentem.
- El tudnál vinni Chadékhez? Úgyis útba esik.
Austin megvonta a vállát.
- Persze.
Magamra kaptam a kabátomat, megnéztem magam az előszobában lévő tükörbe és már mentem is ki az udvarra.
Austin beindította a kocsit, megigazította a visszapillantó tükröt és beövezte magát.
Szótlanul bevágódtam mellé az anyósülésre és kapcsolgatni kezdtem a rádiócsatornákat.
- Hívd már fel Zoeyt, hogy induljon kifele- szedte elő a zsebéből a telefont Austin, és a kezembe nyomta.
Ha Zoey kijön a szálló elé, akkor nem fogom látni a reakcióját, hisz Ben nem hiszem, hogy követné...
Megráztam a fejem.
Badarság.
Bernard csak hülyít, hisz Zoey soha nem tenné ezt velem... Akarom mondani Austinnal.
Semmi esetre se szabad elhinnem Bernard kiejtett szavait. Azonban mégis itt ülök a kocsiba, és teljes erőmmel azon fáradozok, hogy leellenőrizzem Zoeyt.
Elég volt, Justin! Nem mész be a szállóba, és nem kéred számon Zo-t!
A telefont még mindig nem vette fel a lány.
- Nem veszi fel- adtam fel végül a sokadig próbálkozásnál.
- Nem tudok ide leállni...- nézett maga elé Austin- Nem mennél be érte, míg megfordulok?
Bólintottam és kipattantam a kocsiból.
Vajon a sors szórakozik velem?
Én nem akartam bemenni a szállóba, de mégis így alakultak a dolgok.
A szállóban, mint mindig, most is kellemes illat és melegség fogadott.
A portánál Zo és Ben elmélyülten beszélgettek valamin, és egy emberként fordultak felém, amikor észrevették, hogy megérkeztem.
Zoey arcára meglepettség költözött - nem értette, hogy tulajdonképpen mit keresek én itt. Gondolom Austin nem említette azt a csöpp kitérőt, amíg én is csatlakozok hozzájuk.
Ahogy megláttam, hogy azzal a sunyi alakkal társalog, hirtelen düh áradt szét bennem. Megint úgy éreztem, hogy be akarok húzni Bernardnak.
Ideges vagyok. Ideges. Ideges. IDEGES!
Ökölbe szorítottam a kezemet, és a lábaimnak megálljt! parancsoltam. Jobb lesz mindenkinek, ha tartom a megfelelő távolságot közöttünk, hisz így is a feszültség szinte már szikrákat szórt a levegőbe.
- Zoey, jössz? Austin már vagy hússzor hívott- néztem a lányra és hirtelen melegség öntött el. Mintha képes lenne megnyugtatni... És én olyan bunkó vagyok most is, szegény lány, biztos nem érti, hogy miért vagyok ilyen mérges...
Zo elővette a mobilját és megnyomott egy gombot rajta.
- Juj, bocsi, nem vettem észre.
Bernardra pillantottam.
Hát persze, hogy nem vetted észre Zoey! Fogadjunk, hogy nagyon el voltál foglalva ezzel a nyomorékkal!
- Nos, akkor én most megy...- fordult Ben felé a lány, aki gyorsan ajkon csókolta.
Zoey zavarában elejtette a kezében tartott mobilját.
Ettől nekem nem kellett több.
A testem minden egyes porcikájával arra összpontosítottam, hogy ne veszítsem el a fejemet, és őrizzem meg a hidegvéremet... De Ben gonosz mosolya pontosan oda terelte a gondolataimat, ahova nem akartam: Igaza volt. Ő megmondta, hogy így lesz...
Vajon mióta hempereg Zo ennek az alaknak az ágyában?
Vajon jókat nevettek ők ketten a Lockwood fiúk háta mögött?
- Zoey, siess már- szűrtem ki a fogaim közül egy mondatot.
Annyiban biztos voltam, hogy minél hamarabb ki akartam jutni ebből a pokolból.
Kint sötét volt, és a szél még jobban süvített, mint délután.
Olyan gyorsan haladtam, hogy Zoey szinte már futott utánam, de nem érdekelt.
- Justin!- kiáltott utánam.
Hirtelen megtorpantam.
- Mégis mi volt ez?!- álltam neki, miközben a szálló felé mutattam. Zoey összehúzta magát, mint egy védtelen kiscica- Szerencséd van, hogy nem Austin ment be, hanem én! Mekkora cafka vagy!- ráztam meg a fejem.
Zoey szeme csillogni kezdett, majd egy rakoncátlan könnycsepp gördült végig kislányos arcán.
- De hiszen én...
- Ne nekem magyarázkodj, hanem Austinnak!- a kocsi felé mutattam.
Zoey úgy tett, mintha nem értené felháborodásomat. Mekkora színésznő, te jóságos ég!
Sarkon fordultam és magam mögött hagytam a lányt.
- Justin!- jött ismét utánam. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Megfordultam és megragadtam a 2 karját. Olyan törékeny volt és védtelen...
 -Hát nem érted, Zo? Térj már észhez, és ne viselkedj úgy, mint egy szajha. Fogadjunk, hogy mást is csináltál már Bennel...- célozgattam. Remélem, hogy leesik végre neki, hogy én totálisan tisztában vagyok azzal, hogy a hátunk mögött kavar vele.
Amire cseppet sem számítottam, az Zo reakciója volt: a tenyere az arcomon landolt, amit egy hatalmas csattanás kísért. Olyan erő volt a pofonban, amilyet még lánynál nem tapasztaltam.
Zoey futásnak eredt és beült a kocsiba Austinhoz, aki semmit nem vett észre az egészből.
Pár pillanat múlva csatlakoztam a társasághoz, kinyitottam a hátsó ajtót és beszóltam:
- Menjetek csak, értem jön Chad!- mondtam szépen lassan.
Austin bólintott.
- Rendben. Hé, te tudod mi baja van Zoeynak?- suttogta Austin. Látszott rajta, hogy aggódik a felkavart lányért.
El kellene mondanom neki, hogy Bernarddal eléggé elmélyült a kapcsolatuk.
Hirtelen beugrott az emlékkép, ahogy Ben szájon csókolja Zo-t. Rengeteg érzelem kavargott bennem: düh, féltékenység, harag, bánat és irigység.
Nem akarom, hogy Austin is ezeket érezze. Végre kibékült Zoeyval...
Ó, Zoey... Érzem, hogy valami nem stimmel itt. Te túl jó vagy ahhoz, hogy becsapd az öcsémet. És a pofon erejéből úgy érzem, hogy hatalmasat csalódtál bennem.
- Nekem kellene tudnom?- kérdeztem végül közömbösen és kiszálltam az autóból, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Kábán éreztem magam. Körülöttem az események lassan zajlottak, az agyamig a dolgok és a gondolatok alig jutottak el.
Kivettem a zsebemből a telefonomat és felhívtam Chadet.
- Hello, Justin vagyok. Ráérsz?
- Szia Justin, persze. Miért?
- El tudnál jönni értem a szállóhoz?
- Valami baj van?
- Nincs, nincs... Csak gyere, itt megvárlak- és kinyomtam.
A lábam akaratlanul is a szálló üvegajtaja felé lépdelt, a fejemben egy kis hang folyamatosan azt ismételgette: Zoey.
Egy esőcsepp hullott a fejemre. Az égre néztem. Minden fekete volt, a vihar kitörni készült. Jobb lenne, ha bemennék a szállóba.
- Visszatérő vendég?- mosolygott rám fülig érő szájjal Bernard.
Újra fellángolt bennem a gyűlölet, amit iránta tápláltam.
- Amint látod.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű átverni téged, Justin!- igazította meg az egyenruháján lévő jelvényt. Döbbentem néztem rá. Hogy érti azt, hogy átverni? - Téged irányít a féltékenység- mutatott rá.
- Ezt mégis hogy érted?- néztem rá. A szívem gyorsan kezdett kalapálni.
- Még mindig nem jöttél rá?- nevette el magát- Nem hiszem el, hogy nem jutott eszedbe az, hogy szimplán átverlek. A tenyeremből ettél, Justin. Mégis hogy reagált volna Zoey egy semmiből jövő csókra? Tudtam, hogy sokkolni fogja, és tudtam, hogy ezt felhasználhatom ellened.
Megráztam a fejemet.
Hogy lehettem ennyire vak? Ennyire befolyásolható?!
Hiszen Zo soha nem kavarna ezzel a szörnyeteggel, és természetesen reagált Ben fura viselkedésére. Én vagyok itt egyedül a hibás...
Be akarom verni ennek az önelégült ficsúrnak a képét!
Felnéztem a plafonra. Egy kamera. És ott is van egy...
Nem, idebent nem tehetek semmit.
Odamentem a pulthoz és vállon veregettem Bernardot, aki nem értette a jelenséget.
- Ben, tudod mit? Fejet hajtok előtted, hisz engem még soha senki nem vert át! Nem kezdenénk mindent előröl  tiszta lappal?
Ben gyanúsan végigmért.
Méregess csak, van okod... Talán félsz tőlem? Keresed viselkedésem rejtélyét?- futott át az agyamon.
- Ezt meg hogy érted?- kérdezte végül vonakodva.
Sóhajtottam egy mélyet.
- Belefáradtam abba, hogy szívatjuk egymást- kivettem a zsebemből a cigis dobozomat és felé tartottam- Szívjunk el egy-egy szál cigit, és felejtsünk el mindent.
- Nem dohányozhatok idebent- mutatott az oszlopra kirakott jelzésre.
- Gyere ki. 5 perc az egész.
Bernard körbenézett. A társalgó kihalt volt, a liftet Zoey használta legutoljára. Minden nyugodtnak tűnt.
- Nos, nem bánom- nyúlt bele a dobozomba és kivett egy szálat.
Odakint meggyújtottuk a cigiket.
- Elég hűvös van- jegyeztem meg.
Bernard csak bólogatott.
- Jaja.
Eldobtam a kezemből a cigit, és a szabad kezemmel egyenesen Bernard arcába céloztam. Valami reccsent egyet.
- Az orrom!- hajította el Ben is a cigit, és az előbb említett testrészéhez nyúlt.
Minden bennem felgyülemlett düh a kezemben összpontosul, mely ismét lendült és ezúttal gyomorszájon találtam.
Pontosan erre számítottam. A nagyszájú hős úgy harcol, akár egy óvodás.
Túlságosan elbíztam magam, és nem készültem fel az ellentámadásra, így meglepett amikor Ben ökle az arcomon landolt.
Éreztem, hogy valami meleg folyik végig az arcomon. Vér.
Fellöktem Bent.
Lehajoltam hozzá és még egyet a hasába vágtam. Ekkor valaki a nevemet kiáltotta és lefogott hátulról, majd elráncigált.
- Ülj be!- mondta.
- Chad- ismertem fel- Engedj vissza.
- Ülj már be, jönnek a zsaruk!
És valóban. Már hallottam a fülemben a szirénát, és a kék fényt is felvéltem fedezni.
Bernardra néztem, aki élettelenül hevert a szálló ajtaja előtt.
Beültem, bezártam magam mögött az ajtót és Chad a gázba taposott.
- Mégis mi a fene volt ez?- förmedt rám.
- Én... Adtam neki vagy 4 ütést...
- 4-et?- vonta fel a szemöldökét Chad- 4-et?! Körülbelül 44-et!
- Ugyan már...
- Justin, teljesen elszállhatott az agyad. Szinte már vérben úszott Ben, amikor odaértem.
Megráztam a fejem.
Vajon az emberi agy képes szándékosan elfelejteni a múltat?
Lehetetlen... Hisz pár pillanat volt az egész.
Avagy mégsem?
Te jó ég, egy szörnyeteg vagyok. Én nem akartam ezt. Soha nem akartam senkit bántani... De Ben annyira feldühített...
Nem csoda, ha Zoey fél tőlem, hisz én se értem, hogy ez hogy történhetett meg...
- Elmegyünk hozzánk és rendbe raklak. Így nem mehetsz sehova se!
Szerencse, hogy hívtam Chadet. Ha ő nincs, talán... Soha nem álltam volna le a püföléssel...
- Mattről még mindig nincs semmi hír. Nem engednek be hozzá látogatókat, Laura teljesen ki van borulva- terelte a témát Chad. Igazából nem bírtam felfogni azt, amit mond. Sőt! Semmit nem bírtam felfogni! Mintha valaki más irányított volna.
Azonban legbelül (hihetetlen, de) boldog voltam. Ezek szerint Zoey ugyanolyan kedves és megbízható lány, mint amilyen eddig volt.
Legalább ő tökéletes... Velem ellentétben.
Talán most haragszik rám és teljes szívéből gyűlöl.
Talán éjszaka álmatlanul fog forgolódni, miközben újra és újra lejátssza lelki szemei előtt a szállóban és az utcán történteket.
Talán soha többé nem fog szóba állni velem.
Mindegy, bárhogy is fog alakulni, én elfogadom a döntését.
Ő egy olyan rendes alakot érdemel meg, mint Austin. Megfogadtam, hogy félreállok az útból. Zo az öcsémé. Megérdemli.
De mégis olyan rossz érzés, amikor látom őket ketten...
Nem bírom elviselni, amikor néha hétvégén nálunk alszik a lány, és ahogy látom, amint Austin átöleli meleg és kecses testét. Ahogy kócosan kikel az ágyból, és ahogy zavarba érzi magát előttem.
Én azt hiszem, hogy még mindig...
Hogy még mindig...
Nekidőlök a hideg, párás ablaküvegnek a fejemmel.
... Szeretem.

9. fejezet -Zoey

Pápápá pápápárárirá pápápá.
Juj, mennyire szeretem ezt a zenét.
Pápápá pápápárárirá pápápá.
Kár, hogy a szövegekkel mindig is gondban voltam, azonban olyan magas szintre fejlesztettem a tátogóképességemet, hogy azt még a legnagyobbak is megirigyelnék.
Pápápá pápápárárirá pápápá.
Nem bírok leállni ezzel a számmal!
- Ez benne volt az X-faktorban!- dünnyögtem magam elé.
Igen, benne volt, és ebben százszázalékosan biztos voltam! Hisz a múlt héten láttam az e heti epizód bemutatóját és abban pontosan ez a dal ment, amit most is hallok.
- Mi van?- kérdezte mellettem egy dörmögős férfihang. Pont olyan, mint Austiné...
Hirtelen tágra nyílt a szemem és feltápászkodtam az ágyon. Előttem Justin számítógépezett, mellettem pedig Austin aggódó pillantásokat vetett felém.
Te jó ég... Én álmomba beszéltem! Hisz nem is láttam az e heti adást, mert a Beth'-be voltunk éjfélig és végigdumáltuk az egész estét! Most akkor ébren vagyok?
Igen, abszolút ébren vagyok.
- Ö...semmi semmi, csak eszembe jutott valami- suttogtam Austinnak. Már minden világos volt: Austinnal már az igazak álmát aludtuk, amikor a hajnal folyamán hazaérkezett Justin és leült gépezni. Halkan hallgatta a zenét, de mégis felriadtam rá, de nem egészen voltam magamnál... Aztamindenit, ki tudja, hogy még mit dumáltam itt a sötétbe! Justin tuti hülyének néz.
Austin megvonta a vállát, megfordult, megigazította a párnáját, majd átkarolt.
A teste a megszokottnál is melegebb volt. Biztosan megint megy fel a láza.
Én is megigazítottam egy párnát a fejem alatt, majd közelebb dörgölőztem Austinhoz és már újra az igazak álmát aludtam.
Reggel a fényre ébredtem fel. Körbepillantottam, de még mindenki aludt, az egész ház túlságosan csendes volt. Én pedig annyira szomjas voltam, úgy kivoltam száradva!
Austin felé pillantottam, aki olyan békésen aludt, hogy legszívesebben lefényképeztem volna, de fényképezőgép híján csak mosolyogtam rá.
Próbáltam én visszaaludni, hogyne próbáltam volna, de egyszerűen nem jött álom a szememre, pedig még csak reggel 7 óra van!
Hirtelen elkezdett görcsölni a hasam és tudtam, hogy nekem sürgősen ki kell szabadulnom Austin izmos karjai közül, amely úgy szorított magához, mint aki attól retteg, hogy elveszíthet.
- Áú!- nyögtem fel, amikor észrevettem, hogy körülbelül 5 szál hajam maradt martin keze alatt.
Gyorsan négykézláb átmásztam a sarokhoz, ahova este ledobtam a táskámat és őrült módjára elkezdtem kotorászni benne.
A fenébe már, hol van az az átkozott tampon?- mérgelődtem magamba, mikor végre a kezembe akadt és már szaladtam is a WC-re.
Mikor végeztem kezet mostam és belenéztem a tükörbe- bár ne tettem volna! A frufrum az égnek állt, és egy pattanás éktelenkedett a jobb arcomon.
Szomorúan felsóhajtottam, bevizeztem picit a frufrumat és visszamentem a szobába, ahol a fiúk békésen szuszogtak.
Austin a teljes testével elfoglalta a helyemet, és a plusztakaró is alatta volt.
Úgy döntöttem, hogy átfekszem az ő megüresedett helyére, azonban szükségem volt a takaróra, így elkezdtem kicibálni alóla.
- Mi az?- nézett fel rám kómás fejjel.
- Csak elfoglaltad a helyem- magyarázkodtam halkan angyali mosollyal.
Austin feltápászkodott, visszamászott az eredeti helyére, majd felemelte a karját, megvárta, míg odahúzódok hozzá és átkarolt.
10 percet még lustálkodtunk, majd hirtelen Austin felpattant és bekapcsolta a gépet. A tegnapi X-faktor adásából nézett montázsokat, mikor felkiáltott Justin:
- Rakd be a part-timeos számot!
Austin megkereste és elindította, mire Justin éneklésbe kezdett.
- Gyertek reggelizni!- nézett be a szobába Mrs. Lockwood.
Justin már ment is kifele, de észrevette, hogy Austin meg se mozdult, ezért picit meglegyintette a tenyerével a tarkóját:- A füleden ülsz? Gyere már, mert Zoey éhen fog pusztulni.
- Mindjárt- válaszolta a fiú. Elolvasott a neten egy cikket, miközben a haját birizgálta, majd mikor végzett felállt- Menjünk, gyere- invitált.
Felpattantam az ágyból, ahol addig a telefonomon játszottam, megigazítottam magamon Austin pólóját és nadrágját, amit pizsama gyanánt adott kölcsön, és már követtem is őt.
A konyhában Justin már kettévágta a zsemléjét és nagy elánnal vajazta.
- Mosd már meg a paradicsomot és vágd már fel- kérte Austintól, aki azonnal a mosogatónál termett és teljesítette az utasítást. Én ott ültem és vártam, mint egy kuka, amikor Justin felém fordult- Vegyél nyugodtan egy zsemlét.
Kinyújtottam óvatosan a karomat és kihalásztam az első zsemlét, ami a kezembe akadt, majd lassan a tányéromra tettem. Ez az, nem borítottam fel semmit!
Mikor végzett Justin a vajazással elvettem a tubust és megkentem az enyémet, majd tettem bele 2 szelet sonkát és nekiláttam.
Isteni finom volt, mint bármi más, amit itt ettem.
Később megmosakodtam, összeszedelőzködtem és Austinnal egy filmet néztünk.
- Nem a te telefonod csörög?- kérdezte váratlanul Austin.
Elkezdtem fülelni és felismertem a csengőhangomat. Felpattantam az ágyból és az asztalhoz rohantam, ahol a telefonom volt.
- Igen?
- Helló, Chuck vagyok. Ma délutánra be kellene jönnöd dolgozni.
- De én most...
- Semmi de. Várlak. Szia- és kinyomta.
Mekkora tetű ez a Chuck! Annyira irritál már az első perctől kezdve!
- Mennem kell- mondtam Austinnak- Chuck délutánra berendelt dolgozni.
- Mert?- érdeklődött.
Megvontam a vállamat.
- Fogalmam sincs.
- Nos... Később akkor benézek a Beth'-be, most pedig hazaviszlek.
- Köszi.
A szálloda társalgójában néhány idős néni teázott és csacsogott.
Austin nem kísért fel a szobámba, mert kapott egy hívást Justintól és sietett tovább.
- Zoey!- szólított valaki a nevemen. Megfordultam.
- Szia Ben, hogy vagy?
A fiú megrázta a fejét:- Nem jól, hisz alig látlak mostanság.
- Ne is mondd. Állandóan dolgoznom kell, na meg a suli...
Ben a pultra könyökölt.
- Ráadásul most is rohanok... Kaptam egy hívást Chucktól, hogy dolog van...
- Igen, mesélt apám a torról.
- Tor?- lepődtem meg. Ben komolyan bólintott.
- A halott lányé... Naomi, vagy hogy hívták.
Hirtelen elakadt a szavam.
- Pont a Beth'-ben lesz? Hisz ott kezdődött ez az egész tragédia...
- Épp ezért akarta a család ott tartani. Az utolsó hely, ahol vidám volt, jelszóval- magyarázkodott Ben, majd bólintott az újonnan megérkező vendégeknek, akik már szálltak is be a liftbe.
Lehunytam a szemem.
- Annyira szörnyű...
Ben a vállamra tette a kezét.
- Jól vagy?
- Persze, én csak...- megcsóváltam a fejem- Mindig eszembe jut, hogy akár velem is megtörténhetett volna...
Ben szomorúan nézett a szemembe.
- Viszont most rohannom kell, ha nem akarok elkésni- jutott eszembe, azonban Ben utánam kiáltott:
- Hé, Zo!- megfordultam- És anyukáddal minden rendben már?
Pontosan tudtam, hogy arra céloz, hogy megbékéltem-e már a tudattal, hogy anyám terhes.
- Még mindig nem beszélek vele- vallottam be és beszálltam a liftbe.

***

- Ő egyszerűen...- egy középkorú sötétszőke hajú nő a szeme alatt törölgette az újra és újra kibukkanó könnycseppjeit- Tökéletes volt. Mindenki imádta...- a hangja elcsuklott- Rengeteg barát vette körbe és... Soha nem panaszkodott... A lányom...- nem bírta tovább a nő, zokogásba tört ki.
Elvettem óvatosan az üres kosárkát az asztalról, amiben már csak néhány morzsa hevert a barna szalvétán, mely jelezte, hogy nemrégen ez a kosár tele volt apró péksüteményekkel.
Eredetileg próbáltam kizárni a külvilágot, mert iszonyat érzékeny vagyok, és rögtön sírásba török ki én is, amint meglátom, hogy más is sír. Ráadásul lélekfacsaró lassú halk zene szólt a hangfalakból, amitől teljesen elszontyolodtam.
Megtöltöttem friss pogácsával, kakaós, illetve lekváros sütivel a kosarat és visszavittem a helyére.
A nőt senki nem bírta megvigasztalni, rengetegen körbevették és ölelték. Egyre csak hajtogatta, hogy a kislánya halott, a könnyáztatta arca csillogott a mesterséges fényben.
Beszaladtam a konyhába, ahol Chuck beállított mosogatni, mert látta rajtam, hogy túlságosan meghatott a tor.
Megnyitottam a csapot, felhúztam a gumikesztyűt és nyomtam mosogatószert a tányérra.
Ám amire senki nem gondolt, hogy mosogatás közbe elkalandozhatok a gondolataim gomolyagában... Eszembe jutott, hogy anya nemrég kapott vissza, és biztos a szíve hasadna ketté, ha újra elveszítene.
Hirtelen elhomályosult a tekintetem, a kezembe tartott kést pedig összeszorítottam.
Azon kaptam magam, hogy szívet tépően sírok a mosogatónál, miközben a csapból folyik a víz.
- Zoey?- jött be valaki a konyhába. Odalépett a hátam mögé- Jesszusom, te vérzel- mondta és elzárta a meleg vizet, hogy csak a hideg folyjon, majd a csap alá rakta a jobb karomat.
Nem bírtam abbahagyni a zokogást. Annyi feszültség volt már bennem, és olyan rég óta gyűjtöttem. Felhalmoztam és most vulkánszerűen tört ki belőlem.
Az idegen átkarolt, majd leültetett egy székre.
- Zo, nyugiiii- ült le velem szembe és egyik kezével a karomat simogatta, a másik pedig a a combomon nyugodott- Kérlek, nyugodj meg... Pocsékul vigasztalok...
A megmentőm elkezdett a zsebében kutakodni, majd egy zsebkendőt nyújtott át felém.
Kifújtam az orrom, és megtöröltem a szemem. Máris kezdtem magam jobban érezni.
Ekkor pillantottam a kedves alak felé.
- Justin?- lepődtem meg. Justin azt hitte, hogy mondani szeretnék valamit, ezért komolyan a szemembe nézett- Én csak... bocsánat.
- Miért kérsz bocsánatot?- értetlenkedett.
Felemeltem a még mindig vérző karomat, és magamra mutattam.
- Hát ezért a kiborulásért... Én csak elkalandoztam és...- na ne, már megint érzem, hogy kezd rám törni a sírás!- Nem bírom, én már nem...
- Austinnal összevesztél?
Megráztam a fejem.
- Dehogyis.
- Hát akkor valaki bántott?
- Nem.
- Több ötletem nincs.
Vettem egy mély levegőt. Próbáltam leküzdeni a könnyeimet, a plafonra szegeztem a pillantásomat.
- Egyedül Bennek árultam még el...
- A portásnak?
Bólintottam egyet. Vajon miért feszült hirtelen ökölbe a combomon lévő keze?
- És... Szeretnél beszélni róla?
- Anyám nemrég közölte velem, hogy terhes... Hogy gondolhatja azt, hogy ennyi idősen képes lesz felnevelni egy gyermeket? Ráadásul azt se tudom ki az apja... És velünk mégis mi lesz? 18 év lesz közöttünk... 18!
Justin picit elgondolkodott.
- Talán picit túlreagáltad, nem gondolod?
Először bántottak szavai, de folytatta tovább:
- Nos, szerintem egy gyermek mindig ajándék. És Briannek is nagyszerű nővére vagy, nem hiszem, hogy gond lesz az a 18 év korkülönbség. Egyszerűen tudom, hogy képes vagy rá. Erre is, mint bármi másra- öntötte belém a lelket.
Elakadt a lélegzetem. Annyira jól estek tőle az őszinte gondolatok.
- Jobb már?- kémlelte az arcomat azokkal a gyönyörű okkerbarna szemeivel.
- Sokkal- suttogtam halkan.
A testemet rázta még a hideg, az arcom ragadt a rászáradt könnyektől és véres lett az egyenruhám, azonban mégis Justin mellett feltöltődtem energiával.
- Azt tudom javasolni, hogy mutasd meg egy orvosnak...- mutatott a bepólyázott kezemre- Lehet rozsdás volt az eszköz, amivel elvágtad.
Bólintottam egyet.
Justin körbenézett a konyhában. A padlón volt néhány vércsepp.
- Jobb lesz, ha ezt most gyorsan feltakarítjuk, mielőtt betévedne ide Chuck. Hozom a felmosórongyot- állt fel mellőlem a fiú.
Szemmagasságba emeltem a kezemet. A fehér rongyon átütött a vörös vérem.
Se perc alatt rendbe hoztuk a helyiséget, illetve a kávézót is, mikor vége lett a tornak.
Otthon halk zene szólt a hifiből, miközben anya a konyhában főzőcskézett.
Leraktam a véres munkahelyi egyenruhámat a földre, a táskámat pedig az előszobában lévő kis asztalkára.
Anya kikukucskált a konyhapult mögül.
- Ó, te vagy az, Zoey?- kérdezte.
- Ühüm- hümmögtem.
- Csinálok egy kis baconos- sajtos csirkemellet, tudom, hogy mennyire szereted.
- Nem vagyok éhes- hárítottam el a vacsorameghívást.
Anya felsóhajtott, majd csalódottan fordult vissza a gáztűzhely felé.
Hirtelen lelkiismeret furdalásom támadt.
Pontosan tudtam, hogy szörnyen viselkedek ezekben a nehéz időkben. Anyának most támogatásra lenne szüksége, és nem arra, hogy én itt királykisasszonyosdit játsszak és sértődjek meg.
Lassan odalépdeltem a konyhába, nekitámaszkodtam a fekete-piros pultnak és karba tettem a kezemet.
Anya érdeklődve pillantott rám, hisz nem értette, hogy miért közeledek hirtelen felé.
- Anya...- törtem meg végül a csendet. Ekkor vette észre a kezemen lévő kötést.
- Te jóságos ég, Zoey! Mi történt a kezeddel?
- A kávézóban elvágtam egy picit... Ma volt annak a lánynak a halotti tora, aki meghalt.
- Igen, igen, hallottam róla. Tragédia- mondta és lejjebb vette a lángot az egyik fazék alatt, melyben már javában bugyborékolt a víz, majd a szekrényből kivett egy csomag spagetti tésztát.
- Szóval- elkezdtem játszani a rongyból kilógó cérnaszálakkal- Szeretnék bocsánatot kérni az illetlen viselkedésemért- böktem ki.
Anya vonásai meglágyultak, angyalian mosolygott. A szeme úgy csillogott, mint a legdrágább gyémánt.
- Örömmel hallom...- nem talált szavakat. Ismét a kezemre nézett- Örülnék ha hozatnál a portáról steril gézlapot meg fertőtlenítőt és átkötöznéd a kezed.
Bólintottam egyet és a nappaliba mentem a telefonért. Beütöttem a porta számát.
- Jó estét, itt Zoey Olson beszél. Szükségem lenne egy elsősegélydobozra.
- Értettem. Azonnal küldöm Bernarddal. Esetleg segíthetek még valamiben?
- Nem, köszönöm. Viszhall- és kinyomtam a telefont.
5 perc múlva már nyílt is a liftajtó, ahol a szőke hajú portásfiú bukkant fel.
- Szia Ben!- köszöntem neki.
- Neked kell az elsősegélyes doboz?- emelte a magasba a piros dobozt.
- Attól tartok.
- Mi történt már veled?- nevette el magát.
- Zoey, megtennétek, hogy felmentek a szobádba? Az egyik ügyfelem bármelyik percben itt lehet!- kiabálta anya.
A szobámban leültünk az ágyra, Ben levette a kötést, melyet Justin csinált.
- Menj, mosd ki a sebet először- kérte meg.
Hideg víz alá tartottam a sérült kezemet, óvatosan körbetöröltem és visszamentem a szobámba.
Ben az ágyra már kipakolta a szükséges eszközöket.
- Kibékültél anyukáddal?- tudakolta.
- Igen- mosolyogtam rá.
- Örömmel hallom, ideje volt. Hogy sikerült megbocsátanod?- érdeklődött.
Hirtelen megdermedtem.
Nem mondhatom el, hogy Justinnal beszéltem, hisz mi van, ha Ben elárulná véletlenül Austinnak? Végre kibékültünk, nem akarom újra elveszíteni!
- Láttam egy filmet a tévében az anyaságról... És gondolatokat indított el bennem... Rájöttem, hogy mennyire ostoba voltam...-pirultam el.
- Ugyanmár- simogatta meg Ben az arcomat- Nagyszerű ember vagy, Zo.
Ekkor hirtelen mellettem megszólalt a telefonom. Austin - olvastam a kijelzőjén, majd megnyomtam a zöld gombot.
- Igen?- szóltam bele.
- Szia Zo, Austin vagyok. Mit szólnál egy pizzához?
- Ma este?
- Persze! Na?
- Hát... Tökéletesen hangzik!
- Király. 20 perc múlva ott vagyok érted- köszönt el.
Már épp azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel este, amikor Apple, a bájos cicám felugrott az ágyra mellénk.
- Nos. Ezzel készen volnánk- engedte el a kezemet Ben.
Ezerszer kisebb és szakszerűbb volt a kötés.
- Köszönöm!- mosolyogtam a fiúra, aki összeszedte a szemetet, és felállt az ágyamról.
- Jól hallottam randid lesz?
- Igen, Austinnal!
- Mikor?
- 20 perc múlva.
- 10 perc alatt el tudsz készülni?
- Azt hiszem... Miért?
- Gondoltam lejöhetnél egy picit beszélgetni a portára.
- Rendben, mindjárt megyek!
10 perc alatt sikerült megtalálnom a tökéletes ruhát, sikerült megerősítenem a sminkemet, és sikerült átvasalnom a hajamat, illetve befújni magam parfümmel.
Szaladtam le a lépcsőn, ahol anya épp egy férfival beszélgetett a nappaliban. Teljesen ki ment a fejemből anya üzleti partnere!
- Jó estét!- köszöntem illedelmesen, majd anyára pillantottam- Tudnál jönni egy picit?
Anya az égnek emelte a szemét. Utálta, ha munka közben zavartuk meg.
Kimászott a millió meg egy papír alól és követett az előszobába, ahol már hívtam is a liftet.
- Elmegyek Austinnal pizzázni.
- Rendben, vigyázz magadra, és ne legyél sokáig oda... Pénz van nálad?
- Igen.
Megérkezett a lift.
- Na szia!- köszöntem és már meg is nyomtam a földszintet jelző gombot.
A porta mögött a szőke hajú fiú unottan olvasgatott egy magazint.
- Unatkozol?- kérdeztem tőle.
Ben elmosolyodott, amikor meglátta, hogy megérkeztem.
- Utálok estére bent maradni- vallotta be- Semmi élet nincs. Félelmetes.
- Én tuti, hogy nem bírnám ki.
- Egyszer majd gyere le, ketten lehet jobb lesz.
Bólintottam és megvontam a vállam.
- Miért is ne?- mosolyogtam a fiúra.
Ekkor kinyílt a szálló ajtaja, és egy magas vékony fiú jött be. Justin.
- Zoey, jössz?- kérdezte - Austin már vagy hússzor hívott.
Előkaptam a mobilomat, és valóban: 12 nem fogadott hívás. Érdekes... Odafent még volt hang a telómon.
És hé, várjunk csak! Mit keres itt Justin?!
Azt hittem ketten megyünk pizzázni!
- Juj, bocsi, nem vettem észre.
Justin arcvonásai olyan feszültek voltak, mintha ideges lenne... Lopva Bernard felé pillantott.
- Nos, akkor én most megy...- fordultam vissza Ben felé, aki már nem a pultnál állt, hanem mellettem, és egy puszit adott a számra.
Ledermedtem.
A szám eltátottam.
A telefon kiesett a kezemből és villámsebességgel a csempézett padlónak csapódott, ahol apró alkotórészeire hullott szét.
Gyorsan lehajoltam összeszedni a mobilomat.
Valamiért Benre pillantottam, aki gonoszan mosolygott Justin felé. Gonoszan? Ugyan már, képzelődök!
Hisz Ben nagyon kedves és rendes fiú.
- Zoey, siess már- sziszegte a fogai közül Justin.
Felpattantam és már Justin mellett teremtem.
Odakint hűvös szél fújt, szorosabban összefogtam magamon a kabátomat, és lehunytam a szememet.
- Justin!- szóltam a fiú után, aki őrült módjára haladt 2 méterrel előttem.
A fiú megtorpant és felém fordult. Szikrákat szórt a szeme, nagyon mérges volt. Úgy éreztem, hogy ez a méreg egyenesen felém irányul.
- Mégis mi volt ez?!- kiabált rám és a szálló felé mutatott.
Az igazság az, hogy bennem is ez a kérdés kavargott. És én is szerettem volna tudni a választ.
- Szerencséd van, hogy nem Austin ment be, hanem én! Mekkora cafka vagy!- kiabálta Justin. A járókelék felém fordultak.
Egy könnycsepp kibuggyant a szememből.
- De hiszen én...
- Ne nekem magyarázkodj, hanem Austinnak!- mutatott a kocsi felé. A kocsiban a kormány mögött egy fiú békésen üldögélt és hallgatta a rádiót.
- Justin!
- Hát nem érted Zo?- fordult felém, megragadta a karomat és megrázott- Térj már észhez, és ne viselkedj úgy, mint egy szajha. Fogadjunk, hogy mást is csináltál már Bennel...
Rettenetesen bántottak a szavai.
Hogy feltételezhet rólam ilyet? Hogy?
Düh támadt bennem.
Felemeltem a kezemet és teljes erőmből pofon vágtam Justint, majd a kocsi felé rohantam.
Bevágódtam az anyósülésre és elkezdtem sírni.
Austin nem értett semmit az egészből.
- Hé, mi a baj? És hol van Justin?
Egyre csak a fejemet ráztam.
Justin. Gyűlölöm ezt a nevet. GYŰLÖLÖM!
Austin, kérlek indítsd be a kocsit, és hagyjuk itt azt a fajankó bátyádat! Könyörgök, könyörgök- gondoltam magamban, de persze nem volt erőm, illetve bátorságom, hogy kimondjam ezeket a szavakat.
Hirtelen kinyílt a hátsó ajtó, és Justin nézett be.
- Menjetek csak, értem jön Chad!- mondta nyugodtan.
Austin bólintott.
- Rendben. Hé, te tudod, hogy mi baja van Zoeynak?- suttogta felé.
Most fogja elmondani neki, hogy egy ribancnak gondol, aki titokban kavar Bennel! Fogadjunk... Fogadjunk...
Azonban Justin megvonta a vállát.
- Nekem kellene tudnom?- mondta és becsapta az ajtót.
A pizzéria pont olyan sivár és üres volt, mint a lelki jelenlétem.
Austin próbálta kiszedni belőlem a szavakat, de eredménytelenül. Jobbnak látta, ha békén hagy.
Végül én szólaltam meg.
- Austin...
- Igen?
- Ahogy Justin bejött a szállóba... Ben szájon puszilt- suttogtam és vártam. Most fog Austin elviharozni.
Itt hagy. Sőt! Justinnal együtt kidolgoznak valami ördögi tervet, hogy egy életre megbüntessenek azért, amit valójában el sem követtem!
Austin a combomra rakta a tenyerét (pont úgy, ahogy ma délután Justin!) és elkezdte cirógatni.
- Lehet, hogy nem volt szándékos.
- Öhm... Lehet... De most Justin azt gondolja rólam, hogy én egy... Egy...
- Pssszt, ki se mondd. Justin bolond, ha ilyet gondol- vonta meg a vállát Austin- Nyugodj meg és élvezd ezt a finom pizzát!
Austinra mosolyogtam. Annyira megértő és annyira kedves. Imádtam...